A mai kör több szempontból is különleges volt. Egyrészt mert egy rövid welsi kiruccanás (ami kb. egy óra volt) után indultam az eddigi leghosszabb utamra egyben, ami 175km lett. De a lényeg a második, az apropó. Otthon mindenféle mondva csinált okokra hivatkozva, szakértők és másik fél bevonása nélkül egyoldalúan ki lettek tiltva a nyári hónapokban, konkrétan a szezonban a motorosok a visegrádi panorámaútról. Hogy miket állítanak pro és kontra, meg lehet találni a neten, nem mennék bele. A lényeg, hogy a mai napra lett Visegrádra hirdetve egy motoros túra, aki úgy gondolta menjen alapon, szigorúan a szabályokat betartva. A híreket nem néztem, meg nem is hinnék nekik, de több ezer motoros túrázott arra, s a facebook-on egy felhívás volt, hogy aki úgy gondolja emelje a magasba a sisakját és taggeljen be egy konkrét dolgot. Mivel én a környékre sem mentem, nem is állt szándékomban, de egy hasonló hely amilyen Visegrádon a Duna kanyarulata, itt is van a "közelben", úgyhogy oda elmentem. S ahogy kerestem a neten, ausztriai Visegrádnak írta le a cikk írója, úgyhogy betalált minden. A település neve Schlögen, csodálatos tényleg az a kanyarulat ott is és lám, a parton lévő étterem parkolója tele volt motorokkal. Jó idő volt, nem meglepő. Innen a kilátópontot gyalog lehet elérni, egy röpke fél órás sétával, ezt most kihagytam motoroscsizmában, majd családilag ellátogatunk újra.

A sisakemelés a Dunánál

Ezt megelőzve még Eferdingnél félreálltam egyet inni, s árnyékot a Lagerhaus parkolójában találtam csak. Ahogy ott elbámészkodtam egy nőci vidáman nekem mond valamit. A szokásos lassan mégegyszer szöveget mondtam neki, de csak a felét értettem meg megint :) Egy kis vespát kezdett el bütykölni a frissen vett szerszámkészletével, hát mondom mint jó motoros megkérdezem kell-e neki segítség, de végül nem tudtam, mert hely sem volt. Mint később megértettem a helyzetjelzőt akarta kicserélni, de csere után sem működött neki, aztán mondtam, bocsi, megyek, mert sok km vár még rám és sok sikert kívántam neki. Jó fej volt, annak ellenére, hogy tényleg alig értettem amit mond :D

Eredetileg Schlögen után Linzbe akartam menni, de aztán inkább Passau irányában folytattam az utat, "aztán majd valahol átmászok a hegyen" alapon. Néztem a navit hol lenne optimális, aztán egyszercsak nekiiramodtam. Mutatta, hogy sok kanyar van, akkor ez emelkedni fog, menjünk. Ahogy kiértem a faluból egy érdekes táblát láttam, amit ezelőtt még nem, de nyilván tudtam értelmezni.

Max tempo 80kmh motorosoknak. Jé, ezt így is lehet?

Mondjuk nem is volt hosszú a tiltás, de lefele mindenkire vonatkozott mellesleg. Csóri kis 125-ösöm nem is erőlködött annyira, hisz a kanyaroktól, meg a tapasztalatlanságom miatt amúgy sem mentem gyorsan. Viszont a látvány fent, csodálatos volt a Duna fele és a déli lejtőkre is. Szerencsére ezek mellékutak voltak és pár autóban ki is merült a forgalom míg Riedig eljutottam. Viszont ott a főútra tereltem magam, mert gyülekeztek nyugatról a csúnya sötét felhők, úgyhogy menni kellett ahogy lehetett. Majd mikor újra mellékútra tértem ismét érdekes tábla fogadott, de vissza is kellett kanyarodnom megnézni, mert nem figyeltem pontosan mire vonatkozik.

Szerintem ez is elfogadható, plusz ott van kivétel is

Majd az egész faluban 30-as korlátozás volt a mellékutakon/-utcákon, teljesen vállalható. Aztán mikor megláttam a hegyeket, már tudtam nem sok van hátra, de mindig elkápráztatnak, bár sajnos képen kisebbeknek hatnak és nem adják úgy vissza.

Ez mondhatni a szomszéd faluból van :)

Gyorsan hazakanyarogtam innen és "röpke" három óra lett a délutáni motorkerékpáros foglalkozás, jól esett, ki kell használni a jó időt, lassan a nyárnak vége, kicsit lassabban a szezonnak is, aztán október végén a rendszám megy a Zulassungstellébe, vigyáznak rá télen, a motorka meg a sufniba téli álmot aludni, vagy kicsit operációra :) .

Persze a felhők ha lassan is, de utolértek és jött erős eső viharral, úgyhogy az időzítés minden téren jó volt, de a legjobb, hogy szárazon megúsztam.