Végre egy kis motoros téma így a holtszezon végén. Ugyan a centim már kb. október óta vágom képzeletben (még majdnem 2,5 hét van) míg felvehetem a rendszámot a mákdarálóra, már nehezen bírok magammal, pláne, hogy az elmúlt hetekben motorozásra bőven alkalmas idő volt 15 fok felett is. Most hétvégén rendezték meg Welsben a (szerintem) szokásos év eleji motorshowt, érdekességekkel, a ‘24-es modellek bemutatásával, pl. a Honda idei, frissített modelljei is itt debütáltak. Három napos óriási rendezvény volt, pénteken fáradt voltam, eleve kizárt volt, hogy eljussak, szombaton más egész napos program volt, így maradt a mai nap. A reggeli családi kutyaséta után, mivel egész napra esőt írtak, gondoltam a kedvemnek jót tesz, ha csak elmegyek és megnézem a kétkerekűeket, aztán lehet egy motorral jövök haza, mit lehet tudni? :D Jó, ez a veszély nem fenyegetett, de az előtérben valami villanyrobit lehetett nyerni, csak egy kérdésre kellett helyesen válaszolni, aztán sorsolnak. Az esélytelenek nyugalmával azért kitöltöttem egy cetlit és bedobtam. Odafele menet a kocsiban közben a motorokon agyatlam. Pontosabban a motogyártókon. Lényegében arra jutottam, ők nem egy kupac fémet, némi gumit, meg egyéb alapanyagokat árulnak összegyúrva, hanem egy életérzést, amit a megfertőzött benzinvérűek újra és újra át akarnak élni és nem sajnálnak ellocsolni rengeteg pénzt erre. De vissza a kiállításra. A ruhatárban leadtam a szarrá ázott kabátomat, jobb így mindenkinek. De az elöttem álló srác egy vizes sisakot adott le, na az a kemény, hogy ilyen fos időben motorral jött. Mondjuk lehet mégis ő járt jobban, mert parkolni csak a lovaspályán tudtam, valami fehér salakos úton, meg sáron. Mindegy, a legközelebbi ajtón befele indultam, nem kicsik a csarnokok, de minden négyzetcentiméterén volt stand, kávézó, bemutatónak elkülönített rész. Fejben egy harmadik világbeli állam éves költségvetését el is vertem, annyi minden érdekesség, kiegészítő, utánfutó, ruha, sisak, stb. volt. Ami elsőre mellbevágott, a Jawa szekciója, én azt hittem ez a márka már nem is létezik, aztán olyan retro stílusú motorokat raktak ki, hogy elállt a lélegzetem is.
Tovább haladva az Ural ugyanilyen sokkoló volt számomra, szintén azt hittem már ez a márka sem létezik.
Aztán hogy maradjuk a retro vonalon (hisz úgy tűnik az most ismét reneszánszát éli) a Yamahánál is lőttem egy finomságot, már olvastam róla és érdekesnek tűnt, a recept a jól bevállt, modern technika régi köntösben.
XSR900 tükörrel, index-szel, vizsgáztatható (talán még otthon is :D )
Aztán érzésre megtaláltam a legnagyobb standot is, amivel a Ducati büszkélkedhetett, elhoztak aztán kb. mindent is. Ami az egyik legérdekesebb volt, az a szimulátoruk, ahol csak pár percet álltam meg, mezei halandó nagyjából rá sem tudott ülni, akkora sor várt rá.
Aztán persze voltak igazi polgárpukkasztó gépek is, mint ez a zöldség is, főleg az árcédula volt az.
Befektetésnek biztos jó valakinek
De hoztak halandóknak való járgányokat is, némelyik még egész pofás is volt számomra is, mint pl. ez a Multistrada.
Aztán kipipálva ezt a csarnokot, lássuk mi van a másikban? A Honda és a KTM biztosan, mert azokat semmiképp nem láttam, aztán lesz még számomra kevésbé érdekes márka is biztos bőven. Belépve kis dekoros manufaktúrák, kiegészítőgyártók, majd mögöttük végre a Honda. Hisz ezért jöttem :) . De az összes gyártó elbújhat a leglátványosabb, legynagyobb standokkal, egyedül itt láttam azt, hogy szinte nem lehet a motorokhoz férni, annyi ember van körülöttük. Ez azért elég sokat elárul szerintem a márkáról. Jó én elfogult vagyok, de akkor is. Lássuk, amiért jöttem. A túraendúrók egy kupacon, lehetetlen közel kerülni, akkor nézzük a piros sportokat, ott is bőven van újdonság, elsőre az CBR1000RR-R Fireblade jött szembe, kicsit mókás képpel, mert egy Ducati inges figura ült rá, majd bújt a plexi mögé rajta.
Tettem egy kört, mert a magasabb építésűekhez még mindig nem lehetett odajutni. Van ennek a márkának egy kissé számomra beteg gépe, az X-ADV. Hogy ez micsoda, fogalmam sincs. Egy öszvér. 750-es blokk, robogó forma, viszont megemelve, küllős kerekeken kicsit mélyebb mintás gumikkal. Még leírni is a hideg futkos a hátamon, de van benne valami mégis ami megfog, bár ennyi pénzért azért inkább jobban célorientált gépet venne szerintem az ember. Amúgy ez volt az egyetlen amire fel is ültem, mivel automata, s ugye a robogó stílusjegyeket viseli, a lábtartón szinte ki is tudja az ember nyújtani a lábait. Egy pár körre érdemes lenne kipróbálni, de valószínű azután sem én lennék a potenciális vevő.
Na mondom ok, tovább megyek, majd visszajövök, hátha fogy a tömeg mire körbejárom a csarnokot. Ami igazán érdekelt a KTM volt még, de ott is a Duke szekció, a kávédaráló két generációval frissebb verziója. Láttam már a neten, olvastam is kicsit róla, de élőben összességében nem fogott meg a forma. Pontosabban csak egy bajom van vele, a tankborítás előrenyúlása valami borzalmas. A 390-es és a 125-ös is most is szinte kopp egyforma, úgyhogy külön szót sem érdemelnek, amúgy jópofa lenne, a fent említett számomra csúnyaságot leszámítva.
Ez a 125-ös, dekoratív a nagyobb tárcsa elöl és hogy átkerült a jobb oldalra, plusz az asszimetrikus hátsó lengőkar
Na de kanyar vissza a japánokhoz, végigjártam mindent, szét lesz mindenki ültetve, ha sokan tömörülnek még. Kicsit talán oszlott a mezőny, így pár képet tudtam lőni. Alapvetően a CB500X-et leváltó NX500 nem tetszik, mint egy orrbavágott kutya (olyan meg van kettő is a családban :) ), biztos sok technikai újítás van benne, de mmmm… kössz, nem. Mellette a 750 Transalp már inkább formásabb.
NX500 mopsz edísön :D
750 Transalp
A Transalp mögött már végre jobban elérhető a két csúcsmodell, amire a fél (vagy mindkét egész) vesémet is odaadnám, a zászlóshajó ebben a szegmensben, az Africa Twin és Africa Twin Adventure. Ez utóbbi elöl a 21-es arany felni helyett csak 19-est kapott, valami felhasználói felmérés alapján, legalábbis ilyesmit írtak a marketinganyagban, míg a simának úgy tudom megmaradt a 21-es, még is inkább azt szánják jobban terepre. Igazából csak azért csorog a nyálam az Adventure-ra, mert annak van a jellegzetes tricolor festése arany felnikkel. (Mondjuk a Transalpnak is, de más dimenzió a kettő.)
Ránézésre fullextrás a vas :D
Hazafele indulva, megakadt a szemem a zöld márkán is, úgy emlékszem a Kawasaki is kihozott valami csúcsmodellt nemrég a sport szekcióban, de amin meglepődtem, az tényleg pár zöld modellje. Az egyik egy hibrid sportmotor, jellegzetesen hagyományos váltó nélkül, így se váltókar, se kupplnugkar nem volt rajta. Fura szerzet, talán még hosszú távon is életképes lehet, de ezt csak az idő tudja eldönteni.
Mellette nem sokkal három teljesen villanyos modell állt, ami vegyes érzéseket váltott ki belőlem, de úgy hallottam más nézelődőből is. Városban még élhető is lehet, de a Kawasaki is azt nyilatkozza, hogy oda is szánják őket 72km-es hatótávval s 225kg-os tömeggel szerintem teljesen vállalható. Nyilván az ára egy másik kérdés, de akármennyire se szeretnénk, erre tart a jövő.
Összefoglalva sok finomság volt, pár borzalom is, azokat direkt nem említettem meg, de mivel célirányosan haladtam és nem bámészkodtam, érzésre egy másfél óra volt az egész. Érdekes, hogy mekkora vonzereje van, mert a parkolóban sok német és az ország másik végéből érkező autót láttam, ezek szerint tényleg van óriási igény erre. Persze más a piac, mint otthon és gondolom volt aki már itt megrendelte magának a következő motorját is, nem csak kulcstartót vett.
