zöldfülű negyven felett

zöldfülű negyven felett

Elindult a szezon! Végreee!!!

2024. március 04. - zöldfülű negyven felett

Bár még a hétvégén is délelőtt köd volt jócskán, ami sejteti, hogy a hőmérséklet sem a legideálisabb motorozni, azért a naptárban már március is a tavaszhoz tartozik. Szerencsére a múlt héten volt időm és lehetőségem ezzel a hobbimmal foglalkozni elég sok időt. Kezdtem is csütörtökön a kávédaráló felébresztésével négy hónap után. Mondhatni nem volt túl lelkes, feldobtam gyorsan a szobából a töltőről az akksit, lefogattam az új gumival, mert a régi megadta magát tavaly (fő a biztonság), s vagy 15 percig indítgattam, mire életre kelt. Hogy ez sok vagy kevés, azt nem tudom, de örültem, hogy pl. a rágcsálók sem rágtak el semmit. Kis járatás után gyorsan lecseréltem az olajat, új szezon, új olaj. Meg terveim szerint félidőben még egy lesz(/lehet). Egy napra ennyi elég is volt munka után, de innentől felgyorsultak az események. A használt piacon találtam egy érdekes carportot/mobilgarázst. Méretei alapján egy autó nem férne be alá, de motornak ideális. Gyorsan lebeszéltem az emberrel, hogy pénteken megyek érte, cégtől a platós gépet elkértem hétvégére és péntek este már a parkolónkban figyelt. De elötte még a legfontosabb dolgot meg kellett ejtenem, hogy a hétvégén szelhessem az utakat, pénteken 13 óráig oda kellett érnem az okmányirodába felvenni a rendszámot. Mivel előbb nem lehetett, elseje péntekre esett és olyankor korábban zár minden, le kellett lépnem munkából két órával korábban, amit mondjuk nem bántam :) . De hogy ne legyen egyszerű az élet, saját autóval az okmányirodába, egyig és vele szemben a postán volt egy csomag, amit fel kellett vennem, mondom nem gond. De, mert ott meg ebédszünet volt kettőig, jobb híjján kihasználtuk az időt a bozontos négylábúval és egy közeli futiba elmentünk. Majd kettőre vissza a postára, utána vissza a céges kisteherért, kocsicsere, aztán árkon-bokron át a mobilgarázsért.

img_8270.jpeg

A hirdetésben volt a tetején valami ideiglenes megoldással némi 4-5mm-es trepnilemez, de nem fedte teljesen el, gondoltam az marad, de mégis el kellett volna hozni, de a “jó lesz még valamire” fiókban landoltak volna :D . Szóval ahogy írtam, hazadobtam, utána vissza a kocsiért a céghez és estére hazaestem. Viszont mivel alig tudtam aludni éjjel, kattogtam, hogy lehetne a leggyorsabban és legolcsóbban lefedni, mert hát anélkül semmi értelme az egésznek. Hajnali háromkor kimentem és lemértem, mekkora a teteje pontosan, majd Hornbach, Obi, Bauhaus oldalakat néztem, mi milyen messze van és mi van nekik egyáltalán készleten. Az első nyert. Viszont 2000x855mm-es mérethez megint a platós kellett. Még szerencse, hogy egész hétvégére megkaptam, így szombat reggel vissza a céghez, kocsicsere, barkácsbolt, majd haza. Én kis naív, mondom négy darab bitumenlemez, minek lekötni? Csak hát a szekér vitte könnyen a 120-as tempót pályán, egyszer csak azt láttam, lobog a platón a szerzemény. (Fizika órán jobban kellett volna figyelni :D .) Első parkolóban félreálltam, létszám megvolt, gyorsan lekötöttem, szerencsére nem lett baj. Gyorsan lepakoltam otthon, ettem pár falatot és visszacseréltem a járműveket. Addigra már legalább a köd is eloszlott és kicsit kezdett a Nap is látszódni.

Innentől fogva a hétvége maradék része már csak két kerékről szólt szerencsére, ami a helyváltoztatást illette. De előbb a kötelesség, aztán a szórakozás. Elkezdtem egy darab kerítést is eszkábálni, hogy szökésmentes legyen a kert, az addig sikerült, míg a fúrószár el nem törött. Így az félbemaradt, mondom akkor a tető felcsavarozása indul. Gondoltam nem szarozunk, önfúró csavart vettem egy marékkal, meg alátétet, az kiváló lesz. Majd az időjárás eldönti, igazam volt-e :) .

fullsizerender_6.jpeg

Féltáv környékén “sajnos” lemerült az akksis fúró, így amig töltőn volt, el kellett menni motorozni, kihasználva a jó időt. Olyan nagyon nagy kört nem is terveztem menni, hisz ki tudja mennyire van egyben a gép, de egy óra azért meglett. Mondjuk a benzinkúton kezdtem, a keréknyomások alacsonynak érződtek, kicsit kellett is fújni, de hát ez normális. A télen beszerelt sisakbeszélő első fázisát is teszteltem, mint zenehallgatás, de elég halknak bizonyult, mondom ok, ha ilyen marad, akkor megreklamálom. Valahogy a telefonon teljes hangerőre állítottam (legalábbis úgy emlékeztem), viszont a sisakon a gombokkal még lehetett hangosítani, így azért nagyobb menetzajnál is hallani mi szól. Persze annyira nem lehet felhangosítani, hogy a forgalmat ne hallja az ember, úgyhogy biztonságos. Na de ezen kívül van még két funkciója, az egyik, hogy másik motorossal élőben lehessen beszélni, ezt nem tudtam kipróbálni másik motoros híjján, meg a telefonálás. Simán, nem motoron már telefonáltam vele, rendben volt, de menet közben még nem. Most ezt is pótolhattam, 90-es utazó tempónál is mindenki hall mindent. 55km lett a vége, meg az utolsó 10-15 percben már lassan a lefagytak az ujjaim, de megérte, hisz ezt vártam már október óta :) . Mivel még nem voltam ugye kész, befejeztem a tetőt és persze a végére jöttem rá a trükkre hogyan lehet(ne) gyorsan befúrni a csavarokat, de jobb későn, mint soha. Kész lett, eltoltam a helyére, s szerencse, hogy a parkolóhelyünk lejt, így nem kellett a tetőt lejtősre csináljam, az óriási előny volt. Kis gépet alátoltam és egy, de akár kettő motornak is helyet adhat, de ahhoz már lehet érdemes egy-két oldalát befedni.

img_8282.jpeg

Szombatra ennyi éppen elég is volt. Vasárnapra nagyobb bevetés volt tervben. Sikerült is a nagy részét végrehajtani. Balázs írt tíz óra körül, hogy náluk Linzben süt a nap, gyerünk, indulás. Hát mondom nálunk még köd, 10 fok alatti hőmérséklet, a csettegőn még a lecsapódott pára. Megbeszéltük, egy órával később elindulok és délre ott vagyok. Így is lett, bár a nagyobb tempónál a nyári kesztyű kevés volt és az ujjaim megint le akartak fagyni, de folyamatosan melegedett az idő. Balázs gyorsan összekapta magát, aztán mondta mutat egy 40-50-es karikát, erre-arra-jobbra-balra. Legalábbis ennyit értettem belőle :) . Ő ment elöl, kiérve Linzből valahol az északi részen kezdtük hóditani a dombokat, kanyargós kis forgalmú utakon.

img_8287.jpeg

A legjobb volt, a kilátás csodálatos a hegyekre, s az elöttük elterülő ködféleségre. Felértünk a vendéglátóipari objektumhoz a hegytetőre, majd pótoltuk a folyadékveszteséget az épület elött a napsütésben ücsörögve és megváltottuk a világot fejben. Visszasétáltunk a járművekhez, aztán az elmaradhatatlan szelfi, ha már ritkán találkozunk, s pattantunk is nyeregbe, mert Balázsnak is dolga volt, meg nekem is még hosszú út volt hátra.

fullsizerender_7.jpeg

Jó nagy kerülővel gurultunk le a hegyről, s élveztük a jó időt, a kanyarokat és a látványt.

img_8293.jpeg

Persze csak megállva fotózok, első a biztonság, meg a képen Balázs :D

Kanyargósan, lassan begurultunk az iparnegyeden keresztül Linzbe, Bazsit hazakísértem, tettem egy kört a pályaudvar fele (amit inkább kihagyhattam volna), majd tűz haza, hisz kezdett hűvösödni is, meg a felhők is gyülekeztek, de nem volt belőlük csapadék. Welsen keresztül hazaporoszkáltam a mellékutakon és 171km-rel zártam a napot. Kellemesen elfáradtam, még egy délutáni alvást is be kellett iktassak, hiába elszoktam tőle, plusz vissza is kell szokni a megfelelő (de legalábbis sokkal jobb) motorkezelésbe, mert hát vannak hiányosságok. De a szezont megnyitottam, hadd gyűljenek a km-ek.

A bejegyzés trackback címe:

https://dannner.blog.hu/api/trackback/id/tr4618345555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása