A tegnapi első bejegyzésemen felbuzdúlva, rengeteg minden kavarog a fejemben, mintegy felrobbantva az agyam (mim? :D ). Talán az első igazi téma, hogy honnan is jött a motorozás számomra. Apum is és a testvére is fiatal korukban motoroztak. Hallottam a családi történeteket, apu mindig mesélte a P20-asát, a maga idejében elég komoly kétkerekűnek számított, bevallom én fel sem ismerném, ha jönne szembe velem az utcán, annak ellenére, hogy tudtommal a testvérének a gyüjteményében van jó pár Pannonia amit ő újitott fel és megörzött az utókornak. Apropó a nagybátyám, anno úgy tudom versenyzett is krossz szakágban, később pályán talán öreg fiúk kategóriában és motoros boltja is volt, márkakereskedése is. Mindezek ellenére fiatal(abb) koromban mégsem tudtak megfertőzni.

Viszont valahogy a kis fejem hátsó része, ahol a poros kis sárga cetlik gyűlnek, oda bele volt dobva több közé is egy felirat: MOTOROZÁS. Szerintem pár éve egy bringás esés közben ahol bedobom ezeket a postitokat, random ez visszakerült az elülső részre a fejemben a nagy káoszban. Úgyhogy onnan fogva kicsit tudatosabban próbáltam megvalósítani, párszor pár évre azért el-el lett tolva, de most a tettek mezejére került :) . 

Mivel ahogy az előző posztban is írtam, nagyjából azt sem tudtam melyik az eleje, meg a hátulja egy motorkerékpárnak (jó, nyilván tudtam, hisz gépész vagyok, meg a forgalomban is látni hogyan mennek maguknak előre), így az internetre ráfeküdtem, jogsi nélkül hogy lehet megtanulni ha nem is vérprofi motorversenyzővé válni, de legalább az alapokat hogy lehet elsajátítani. Pár poszt, cikk olvasása után a Safety Hungary vezetéstechnikai tréningje jött szembe több helyen és pozitív tapasztalatokat írt mindenki róla. El volt mentve jó ideje a könyvjelzőim közé, aztán amikor eljött az ideje, a kezdő tanfolyam hétvégi időpontjait nézegettem, de tudtam, az utána való hétfő az megy a levesbe, hisz még Budapestről vissza is kell vezetnem Ausztriába, plusz a két nap bizonyára fárasztó lesz. Szerencsémre a húsvéti hétvégén indult ilyen tanfolyam, azonnal lecsaptam rá, így a hétfő is garantált, nem kellett extra szabit kérni rá.

Úgy gondoltam ez vízválasztó lesz, a két véglet jöhet szóba, vagy egy életre elmegy a kedvem tőle, vagy beleszeretek. Nem véletlen írom, hogy egy életre elmehetett volna a kedvem tőle, hiszen az oktató mesélte, volt aki azt mondta egy másik csoportban, őt ez így nem érdekli, hogy ennyire be kell öltözni, vetkőzni, ez neki macerás, köszöni szépen, de nem érdekli. Érdekes, de hisz ahány ember, annyi gondolkodás, nem vagyunk egyformák. Szerencsére (vagy szerencsétlenségre?) nekem a második lett a választás, az első pár méteren már valószínű fülig érhetett a szám, nagyon megtetszett.

Pár nap, talán hét gondolkodás után körbenéztem a környéken, mik a lehetőségek B125/Code111 tanfolyamra. Szerencsémre egy régi barátom, aki nem messze lakik tőlünk, ő is ebben gondolkodott és miután pár autósiskolánál érdeklődtem mennyibe is kerülnek, ő az ÖAMTC-t javasolta, ahol egy nap a tréning (ha jól emlékszem a sulikban általában két alkalom), így egy hétvégi nap ideális választásnak bizonyult. Húsvét után nem sokkal ugye, mondom gyerünk, foglaljunk időpontot. A legkorábbi hétvégi a június 4-e volt úgy, hogy minden nap van ilyen tréning ... Így nem volt kérdés, ha a szezont nem akarom kihagyni, akkor azonnal le kell csapni rá, annak ellenére, hogy itt még képben sem volt a motorvásárlás apró gondolata sem. Foglalás-Enter-Fizetés. Már csak a napokat kellett számolni, meg vágni a képzeletbeli centit :) . Nem hazudtoltam meg önmagam, utolsó éjjel nehezen aludtam, mint a kisiskolások kirándulás elött, s a bemutatkozásnál is izgultam, úgy tűnik ezt már sosem fogom kinőni. De ahogy az elméleti dolgokat megbeszéltük és ráültünk a motorokra, minden izgalmam elmúlt és jött a szélesvásznú vigyor. Még jó, hogy a sisakban ezt nem látták :D . A garázsból egy KTM Duke-ot választottam a 7-8 különböző negyedliteres közül, egy pár éves modell lehet, hisz már a büdösbogárlámpás változat. Jöttek a gyakorlatok, mindenki tök ügyes volt, aztán nagy sérelmemre cserélni kellett. A feladatok között cseréltünk általában, az oktató azt mondta azért van, hogy megtapasztaljuk a különbségeket, ami tök jogos.

Ebéd után láttam maradt egy Yamaha a garázsban, na mondom akkor ide vele. A Duke kb. fényévekkel jobb, mint a többi olasz, vagy számomra ismeretlen, mint amikkel ott mentünk, de a Yamaha még Duke-hoz képest is teljesen más dimenzió volt a szó jó értelmében. A nap vége fele már fáradtam és az utolsó gyakorlatokatnál már emiatt nyűgös voltam, s ráadásul az utolsó előtti a vészfékezés volt, amitől amúgyis tartottam kicsit, de végülis ment az is. Mindenki ügyes volt, mindenki megkapta az oklevelet és az igazolást amivel ki lehet cseréltetni a jogosítványt, hogy belevéssék ezt a hibrid kategóriát, most amiatt izgulok már, mert pár nap és mehetek forgalomban is végre, de persze óvatosan és ahogy szoktam mondani alázattal a jármű felé is.