Mivel hétvégén sem tudok sokáig aludni, ma is hamar kidobott az ágy. Az első dolgom a telefonnyomkodás közben nem a különféle ócska játékok meg fosbukk nyomkodása, hanem az időjárás app, lássuk milyen idő van és lesz ma. Felhő, eső. Na, szép kilátások, kinézek az ablakon, eddig eltalálták a felhőket, meglátjuk mi lesz. Közben anya is felébredt, első kérdése: na, mész motorozni? Hát ha így küldenek, akkor menni kell :D . Kis reggeli, az útvonal már a fejemben tegnap összeállt, indulás!

Első pontnak Gmunden tópartot gondoltam, de már odafele látszódott, hogy a nagy hegyek húzzák a felhőket, bármelyik pillanatban eshet rendes, igazi eső.

A hegyeket nagy része nem is látszik, a felhők pont arra vannak/mennek, amerre az én útvonalam is, de megyek, még mindig vissza lehet fordulni, ha elkezd igazán esni az eső.

Útközben egy ismert parkolóban is megálltam, mert a látvány megint magával ragadott.

Ott a part másik oldalán a Traunstein hegynek több mint a fele felhőben volt, a tó nagyon hullámzott ...

... és a csizmámat is nyaldosta a víz :D .

Következő állomás Traunkirchen, a kis félsziget szerű nyúlvány a Traunseen, szerencsére van elkerülő útja, ami elviszi a vasárnap kora reggeli amúgy sem nagy forgalmat, így én lassan kanyaroghattam a régi úton, megcsodálva a tavat, hegyeket, épületeket. De megfogalmazódott a gondolat, hogy a gopronak is helyet kell szorítani a kormányon, ha nem is videózni, de képeket lehessen menet közben is csinálni, mert ez így macerás nekem, hogy megállok, fotózok, megyek tovább.

Innen tovább a Transee partján Ebensee települést érintve Bad Ischl irányába, de menet közben elkanyarodtam Attersee fele, ami a terv is volt, na itt jött a számomra kb. téli idő, mert annyira fáztam a motoron a tavak közötti hegyi úton, hogy szinte remegtem, mintha tényleg tél lett volna, pedig abból már idénre bőven elég volt. Átértem Atterseehez és megint a látványtól elállt a lélegzetem, még így felhősen is az első parkolóban meg kellett állnom fotózni.

A felhők közötti szünetek némi optimizmusra adtak okot és úgy tűnt, mivel a hegyek nyugati oldalán csorogok fel északi irányba, a felhők a túloldalon esik ki magukat és nem ázok el. Így is lett, sőt, még helyenként a nap is kisütött, pl. a Hochlecken mögűl kissé mesebelinek hatott.

Az Atterseet elhagyva, a hegyeknek is búcsút intettem és meg is kellett nézni a térképet, mert fejből eddig ment csak a navigálás, találtam is alsórendű utakat, szinte forgalommenteseket, bár volt egy papa elöttem egy helyen, aki elég lassan ment, de az előzéssel még nem kacérkodok, az biztonság a legfontosabb! 

Hazaérve láttam mennyire elrepült a közel két és fél óra, ami több, mint 100km-es kör lett, nem mondom, a végén a fáradtságtól és közben a hidegtől azért nyűgös voltam, de nem lehet mindig minden tökéletes :) .

Az útvonalat a Rever oldalán itt is megnézhetitek.