A kerékpár szó szoros értelmében elég kis korom óta az életem része, de itt a két darab kerékkel rendelkezős járműre gondolok. Mivel motorozni ebben a szezonban kezdtem el, így az előző állítás a biciklire irányul. Ahogy így visszaszámolok, közel harminc éve (a leírástól is libabőrös leszek) mountain bike-ozom kisebb nagyobb megszakításokkal, változó intenzitással, s lényegében ennek köszönhető az is, hogy most Ausztriában élünk. 

Anno pont hat évvel ezelőtt voltunk a párommal először a Salzkammergut Trophy versenyen, ami Európa egyik legnagyobbja, általában csütörtöktől vasárnapig tart, óriási buli. Tavaly sikerült újra megmérettetni magam rajta egy jó barátommal, nagyon jó volt, közel egy évet készültem rá, igazából elgörcsölni nem akartam, de a végefelé csak be-beálltak a lábaim.

Mivel idén most rendezik és pár ismerős indul rajta, az autóm épp műszakira vár, kézenfekvő volt, hogy a tőlünk kb. 70km-re lévő bad goiserni versenyközpontba motorral ugrok el az előestén, meg hát a sok autó között könnyebb lesz a "kapálógéppel" lavírozni, meg parkolni.

Ahogy beértem a faluba, nagy meglepetésemre átlagosnak mondható forgalom fogadott (pár hete is arra gurultam), mondom jól van, már mindenki felvehette a rajtcsomagot. Be tudtam menni a főutcára is, ami nem volt lezárva, s ott tudtam parkolni, igaz autóval nem ment volna a megállás, mert hely az nem volt. Viszont legnagyobb döbbenetemre ember sem sok, pedig ilyenkor már azért jócskán hering style-ban lehet csak közlekedni, de olyan kihaltnak tűnt a falu, annak ellenére, hogy másnap rajt.

A rajtkapu

Ezek hatására, vagy ezektől külön nem jött az a "vaó" érzés, hogy de kár, hogy nem indulok, milyen jó lenne, valahogy nem mozgatott meg bennem semmit. Pedig két éve pont egy ilyen érzés hatására gondoltam, hogy a következőn menni kell! Jó is volt tavaly. Valahogy lehet egy korszak lezárult, vagy csak elfáradtam, öregszem? Nem mondom, hogy hanyagolva van a bringa, de jócskán kevesebbet megyek vele, mint tavaly, de csak ahogy jól esik alapon.

Viszont ahogy indultam haza, már kezdett esteledni, gyönyörűek voltak a hegyek, ahogy a lemenő Nap kicsit még megsütötte, s a kék órát élvezetes volt látni.

Traunstein a kék órában, még a hütte is látszik a tetején

A gyönyörű látványon kívül egy nagyon hasznos volt, hogy relatív későn indultam, hisz bőven sötétben értem már haza, hogy a Traunsee mellett nem volt egyáltalán forgalom és lehetett haladni szépen, pedig nyáron, hétvégén aztán be van állva, mint a szög, odafele olyan hat óra magasságában volt bőven sor, de nem akartam előremenni, de amikor már a bringás előzött, akkor azért én is pár autót előrementem ahogy volt helyem.

Ebensee-nél kényszerpihenő, fel kellett öltözzek, mert kezdett hideg lenni

Összegezve a bringaverseny kicsit talán csalódás volt, de egy nagyon jót motoroztam és mivel teljesen kezdő vagyok, most az a fontos, hogy rutint és kilométereket gyüjtsek, meg persze élvezzem a motorozást. A bringa persze nem lesz eladva, de mint fent is írtam, csak ahogy jól esik, kötöttségek nélkül.