Ahogy a címben is utaltam, jó egy hónaja írtam meg a legutolsó bejegyzést, de azért közben volt jó pár száz km és kaland is bőven. Apropó kaland. Még úgy vettem meg a kis tyúkot, hogy a pillanatnyi sebességjelzője teljesen random 0-t mutatott, az ABS-lámpával együtt. A hónapokig tartó nyomozás végre lezárult két hete, s azóta a tesztidőszak zajlott. Mindezeket megelőzte a generátor cseréje (azzal együtt az olaj cseréje is, de mint a színe is mutatta, bőven ráfért), aztán az első ABS-jeladó, amit a multiméter hibásnak jelzett, de lehet még stabilan működőképes volt, s ezek egyike sem orvosolta a hibámat. Persze kattogtam mi lehet, mi okozhatja, kimértem a töltést is (igaz álló helyben, amikor nem produkálta a jelenséget) és megfelelő volt a töltés. De egyszer jött egy ötlet, elviszem a pótkulcsot egy karikára és ha megbolondul a kijelző, gyorsan megállok, hagyom járni a motort és akkor mérem meg. Bejött az ötlet, ahogy jött a 0 félreálltam az első helyen, alapjárat is frankón ingadozni kezdett, ami szintén random volt, de ugye menet közben nem alapjáraton halad az ember általában. Szóval kimértem, 18! Voltot mutatott és pár perc után az alapjárat ingadozásának "hála" le is fulladt. Innen már csak haza kellett jutni, megrendeltem az új feszszabályzót, azt pont két hete ki is cseréltem röpke két óra alatt, hisz a tankot is le kellett szedni hozzá :) .

Szinte rá sem lehet ismerni így :D

Mivel akkor napokig esett az eső, a guta megütött, vajon jó, vajon ez volt a baja tényleg? Aztán ahogy jött vissza a jó idő, a kisebb rövidebb utak gond nélkül mentek. Mondom ok, pénteken van időm, az időjárás is kedvezett, gyerünk messzire. Egy kb. 2,5 órás 140km-es körbe sikerült belefutni Almsee fele és hibamentes volt a gép.

Almsee parkoló, végállomás (mivel zsákút)

Hazafele is természetesen az ismeretlen úton kellett menni, nem baj az, ha az embernek van helyismerete a környéken.

A szombat a családé volt, elmentünk Gosauseehez kutyákokkal kirándulni, viszont vasárnap megint útra keltem.

Elötte azonban egy gyors bevásrlás a szomszéd faluban a benzinkúton, ahol kicsit vicces dolog történt. Már a shopban láttam, egy quados tankolni akar, de valami nem megy neki. Mondom ok. Egy bringás próbált neki segíteni, közben én kiértem a motorhoz és jött a néni(!) a quadról, hogy jajjaj, segítsek már neki, mert világvége van. Mondam mosolyogva, rögtön jövök. Elpakoltam, majd szembenéztem a problémával. Nem tudta kinyitni a tanksapkát, de ugye kulcsos tekerős, nem olyan, mint a motorokon általában. Mondtam neki, mondom nem tudom hogyan kell, de megpróbáljuk, aztán sikerült, elmondtam neki hogyan kell, mondtam mutassa meg a tanultakat, kinyitotta, becsukta, közben megtankolt és nagyon hálásan megköszönte. Jók ezek az apró mosolyfakasztó sztorik, szeretem őket.

A pénteki hibámból tanulva, nem kelet fele indultam, mert hazafele nyugatnak kell jönni, s mikor a Nap már alacsonyan jár, az nem túl kényelmes még napszemüvegben sem, így a késő délutáni időben nyugatra, Attersee és a Mondsee irányába indultam, aminek a vége szintén 2,5 óra és 140km lett. Attersee vasárnap délután, keskeny út, sokáig a part mellett, rengeteg autó, de relatív lehetett haladni, ahol nem, motorral ott is ugye :) . Igazából ott nem is volt vészes a forgalom, a látvány meg gyönyörű volt.

Ez az Attersee legdélebbi pontja

Ez meg a kamera másik felén a motoregér :)

Innen még Mondsee fele vettem az irányt, nem mentem egyből át Bad Ischl felé. Arra is lélegzetelállító a panoráma, egyik oldalon a hegyek, másikon a tó, majd egy alagút, ami előtt pont egy baleset és hosszú sor volt, de motorral elsuhantam mindenki mellett. Az autómentő pont akkor végzett és a kocsisor elött, mögöttem indult el. 

St. Gilgen felé lekanyarogtam, s a Zwölferhornhoz vezető felvonónál kellett egy szelfit csinálni, mert ez egy jelentős hely volt kb. hat évvel ezelőtt az életünkben.

A felvonónál

Emlékezetem szerint 2017-ben mikor itt a környéken voltunk nyaralni (s akkor még Angliában laktunk), valahol itt döntöttük úgy el, hogy ok, akkor költözzünk Ausztriába. Akkor indult el a brexit őrület is, s határozottan emlékeztem, amikor Linz környékén voltunk Angliába visszafele menvén kocsival, akkor mondogattuk, milyen jó lenne legközelebb csak idáig jönni.

Visszatérve készítettünk egy tervet. "Adtunk magunknak" egy évet. Elkezdtünk otthon munka után minden nap tanul(gat)ni németül, nekem még munka közben is mp3-ban magyar-német szövegek szóltak a fülemben. Majd áprilisban felmondtunk, 1-2 hónapig Magyarországon voltunk és 2018 nyarán költöztünk ide Ausztriába. Amit eddig úgy néz ki nem bántunk meg és valóban, legközelebb igaz egy picit távolabb kellett jönni, mint Linz, de mégiscsak 470km Budapesttől és nem 1930km :) .

Hazafele indulva, a forgalom kezdett sürűsödni, a Traunsee utolsó harmadában, meg dugó is volt, ami motorral könnyen abszolválható volt, de kocsival maga a halál volt, ahogy elnéztem.

S nem is ez volt a legrosszabb az úton, hanem a hosszú alagutban Traunkirchennél, sokáig kellett menni benne és jó hideg volt, úgy néz ki ott meg is fáztam frankón, s talán most mászok kifele belőle így egy hét elteltével.

Persze munkába mentem (nyilván motorral, ahogy lehetett), viszont tegnap reggel olyan gyengének éreztem magam, mondom ok, munka lesz, de kocsival megyek, fő a biztonság.

Kedden és szerdán párommal közös porgram lesz, feldobta, menjünk motorral együtt. Hát mondom az nem úgy van, hogy csak felülünk ketten és megyünk, pláne nem egy ilyen zöldfülünek, mint én, pláne egy gyerekmotorral, mint a tyúk a maga 15 lóerejével. Mondom a fokozatosság elvét alkalmazva, menjünk itt a környéken a kis forgalmú utakon gyakorolni, gyüjteni a km-eket. Ma volt indok mivel boltba menni, rengeteg gyerekbetegség előjött, hogy mit hogy nem kéne csinálni, de az összeszokottságtól még nagyon messze vagyunk, úgyhogy próbálunk minden nap egy kicsit gyakorolni.

Tegnapi nap sikerült egy tokot venni a régi telefonomhoz, amit fel lehet majd aplikálni a kormányra és lesz navim így, úgyhogy ma a kis fejfájásom ellenére nyilván el kellett furikázzak a motorosboltba is, ahol hogy, hogy nem, akciós a tartó. Na igen, a neten. Meg a raktárkészlet is majdnem naprakész. Úgyhogy ezt majd online kell megrendelni, de a lényeg, hogy elsején hadra fogható is legyen, mert aznap Traunban műszakizik a kicsike, utána meg Linzbe még időpontra kell mennem, szép kis kör lesz az is, de van feladat, az a jó.

Összességében úgy néz ki stabil a gép, ma is pár bosszantó apróságot megoldottam, zörgött a sárhányó (és tényleg), két csavarral stabilabb lett, a bal tükör tartós 100-as tempónál elállítódik, meg a hátsó utas kapaszkodója lekopott, azt festékfilccel megorvosoltam. Ezek is ilyen kis apróságok, de olyan jó érzés, hogy ezt is meg tudtam csinálni, ha csak némelyik Mr. Monkos hülyeségnek tűnhet.