A mai nap már önmagában mosolyfakasztó, hisz péntek van. De itt Ausztriában tegnap ünnepnap volt, a mai napon az egész cég zárva volt, így már a hosszú hétvégém második napját élvezhettem, de nem is emiatt nem tudtam aludni, hanem mert végre be tudtam menni a rendőrségre és kicseréltettem a jogsimat. Vagyis csak félig-meddig, mivel a cserére pár napot kell várjak, de addig kaptam igazolást, hogy vezethetek a meglévő B kategóriámmal és az új B125/Code111-gyel is. Úgyhogy mától végre road legal vagyok.
Ennek örömére, meg hogy a szezon elején vett használt csizmám nagyon gyors léptekkel elindult a szarrá menés irányába, lebeszéltem egy másik eladó csizmás csajszival egy találkát az egyik szomszédos faluban. A csizma tök jó állapotú volt, de a 39-es méret (ami amúgy a lábam) nagynak bizonyult. Így utólag visszagondolva, lehet ez volt a baj a mostanival is és pont amiatt gyűrődött olyan helyeken ahol nem kellen és dobta le a felső rétegeket. De ki tudja, anno nem mertem drágát/újat venni, hátha nem is tetszik a motorozás, ne olyan sok pénz menjen bele. Ide vezetett az első motoros utam, majd ha már rajta vagyok, elmentem a dombokra csalingázni kicsit, péntek este, mellékutak, csak nem lehet nagy forgalom.
Az első megállóm egy kilátópont volt, ahova jó kis szerpentínek vezettek fel, kilátással a gyönyörű Traunsteinra a maga 1691 méterével ami az év minden napján gyönyörű. Ezt az utat még tavaly fedeztem fel, mikor a bringára jobban koncentráltam és jóval többet edzettem. Na de volt még egy helyszín a tarsolyban, s lefele gurulva a sok kisebb domb és völgy ahogy váltakozott a majdnem lemenő Nap fényében varázslatos volt, de nem akartam minden száz méteren megállni és fényképezni, csak gyönyörködtem a kilátásban.
Persze menet közben nem tudtam megállni, hogy ne álljak meg :) és egy bekötőutnál letámasztottam a kis tyúkot.
Elérve a tervezett helyszínre, még a Nap bőven fent járt, igaz a felhők mögött, de a fények (legalábbis nekem) jónak bizonyultak. Mikor bringával megyek dolgozni, mindig erre megyek, kb. félúton van, szemben a Traunsteinnal és a Grünberggel, ez utóbbi szinte eltörpül mellette. De az utat szeretem, mert kisforgalmú mellékút, csak a gazdák és akik ott laknak azok használják.
Ez a kép ugyanott készült, csak más szögből. De lassan hazafele vettem az irányt, hiába nem dolgoztam, kellő képpen fáradt voltam már és a leggyorsabb úton igyekeztem haza. Nem mondom, van a kis tyúkban akarat ... olyan 50-60-ig egész tisztességes, de kényelmesen max. a 80kmh ami még erőlködés nélkül megy neki. Hazafele egy hosszú, de enyhe lejtőn olyan 90-100 közötti tempót már el is értem vele, de nem a határok feszegetése a cél most, hanem a stabil, biztonságos járműkezelés és rutin megszerzése.
Van még két nap a hétvégéből, jó időt is ígérnek, remélem tudjuk falni a kilométereket, bár a mai olyan másfél órás karika volt, kellőképpen el is fáradtam benne.
