Bár még a hétvégén is délelőtt köd volt jócskán, ami sejteti, hogy a hőmérséklet sem a legideálisabb motorozni, azért a naptárban már március is a tavaszhoz tartozik. Szerencsére a múlt héten volt időm és lehetőségem ezzel a hobbimmal foglalkozni elég sok időt. Kezdtem is csütörtökön a kávédaráló felébresztésével négy hónap után. Mondhatni nem volt túl lelkes, feldobtam gyorsan a szobából a töltőről az akksit, lefogattam az új gumival, mert a régi megadta magát tavaly (fő a biztonság), s vagy 15 percig indítgattam, mire életre kelt. Hogy ez sok vagy kevés, azt nem tudom, de örültem, hogy pl. a rágcsálók sem rágtak el semmit. Kis járatás után gyorsan lecseréltem az olajat, új szezon, új olaj. Meg terveim szerint félidőben még egy lesz(/lehet). Egy napra ennyi elég is volt munka után, de innentől felgyorsultak az események. A használt piacon találtam egy érdekes carportot/mobilgarázst. Méretei alapján egy autó nem férne be alá, de motornak ideális. Gyorsan lebeszéltem az emberrel, hogy pénteken megyek érte, cégtől a platós gépet elkértem hétvégére és péntek este már a parkolónkban figyelt. De elötte még a legfontosabb dolgot meg kellett ejtenem, hogy a hétvégén szelhessem az utakat, pénteken 13 óráig oda kellett érnem az okmányirodába felvenni a rendszámot. Mivel előbb nem lehetett, elseje péntekre esett és olyankor korábban zár minden, le kellett lépnem munkából két órával korábban, amit mondjuk nem bántam :) . De hogy ne legyen egyszerű az élet, saját autóval az okmányirodába, egyig és vele szemben a postán volt egy csomag, amit fel kellett vennem, mondom nem gond. De, mert ott meg ebédszünet volt kettőig, jobb híjján kihasználtuk az időt a bozontos négylábúval és egy közeli futiba elmentünk. Majd kettőre vissza a postára, utána vissza a céges kisteherért, kocsicsere, aztán árkon-bokron át a mobilgarázsért.

A hirdetésben volt a tetején valami ideiglenes megoldással némi 4-5mm-es trepnilemez, de nem fedte teljesen el, gondoltam az marad, de mégis el kellett volna hozni, de a “jó lesz még valamire” fiókban landoltak volna :D . Szóval ahogy írtam, hazadobtam, utána vissza a kocsiért a céghez és estére hazaestem. Viszont mivel alig tudtam aludni éjjel, kattogtam, hogy lehetne a leggyorsabban és legolcsóbban lefedni, mert hát anélkül semmi értelme az egésznek. Hajnali háromkor kimentem és lemértem, mekkora a teteje pontosan, majd Hornbach, Obi, Bauhaus oldalakat néztem, mi milyen messze van és mi van nekik egyáltalán készleten. Az első nyert. Viszont 2000x855mm-es mérethez megint a platós kellett. Még szerencse, hogy egész hétvégére megkaptam, így szombat reggel vissza a céghez, kocsicsere, barkácsbolt, majd haza. Én kis naív, mondom négy darab bitumenlemez, minek lekötni? Csak hát a szekér vitte könnyen a 120-as tempót pályán, egyszer csak azt láttam, lobog a platón a szerzemény. (Fizika órán jobban kellett volna figyelni :D .) Első parkolóban félreálltam, létszám megvolt, gyorsan lekötöttem, szerencsére nem lett baj. Gyorsan lepakoltam otthon, ettem pár falatot és visszacseréltem a járműveket. Addigra már legalább a köd is eloszlott és kicsit kezdett a Nap is látszódni.

Innentől fogva a hétvége maradék része már csak két kerékről szólt szerencsére, ami a helyváltoztatást illette. De előbb a kötelesség, aztán a szórakozás. Elkezdtem egy darab kerítést is eszkábálni, hogy szökésmentes legyen a kert, az addig sikerült, míg a fúrószár el nem törött. Így az félbemaradt, mondom akkor a tető felcsavarozása indul. Gondoltam nem szarozunk, önfúró csavart vettem egy marékkal, meg alátétet, az kiváló lesz. Majd az időjárás eldönti, igazam volt-e :) .

Féltáv környékén “sajnos” lemerült az akksis fúró, így amig töltőn volt, el kellett menni motorozni, kihasználva a jó időt. Olyan nagyon nagy kört nem is terveztem menni, hisz ki tudja mennyire van egyben a gép, de egy óra azért meglett. Mondjuk a benzinkúton kezdtem, a keréknyomások alacsonynak érződtek, kicsit kellett is fújni, de hát ez normális. A télen beszerelt sisakbeszélő első fázisát is teszteltem, mint zenehallgatás, de elég halknak bizonyult, mondom ok, ha ilyen marad, akkor megreklamálom. Valahogy a telefonon teljes hangerőre állítottam (legalábbis úgy emlékeztem), viszont a sisakon a gombokkal még lehetett hangosítani, így azért nagyobb menetzajnál is hallani mi szól. Persze annyira nem lehet felhangosítani, hogy a forgalmat ne hallja az ember, úgyhogy biztonságos. Na de ezen kívül van még két funkciója, az egyik, hogy másik motorossal élőben lehessen beszélni, ezt nem tudtam kipróbálni másik motoros híjján, meg a telefonálás. Simán, nem motoron már telefonáltam vele, rendben volt, de menet közben még nem. Most ezt is pótolhattam, 90-es utazó tempónál is mindenki hall mindent. 55km lett a vége, meg az utolsó 10-15 percben már lassan a lefagytak az ujjaim, de megérte, hisz ezt vártam már október óta :) . Mivel még nem voltam ugye kész, befejeztem a tetőt és persze a végére jöttem rá a trükkre hogyan lehet(ne) gyorsan befúrni a csavarokat, de jobb későn, mint soha. Kész lett, eltoltam a helyére, s szerencse, hogy a parkolóhelyünk lejt, így nem kellett a tetőt lejtősre csináljam, az óriási előny volt. Kis gépet alátoltam és egy, de akár kettő motornak is helyet adhat, de ahhoz már lehet érdemes egy-két oldalát befedni.

Szombatra ennyi éppen elég is volt. Vasárnapra nagyobb bevetés volt tervben. Sikerült is a nagy részét végrehajtani. Balázs írt tíz óra körül, hogy náluk Linzben süt a nap, gyerünk, indulás. Hát mondom nálunk még köd, 10 fok alatti hőmérséklet, a csettegőn még a lecsapódott pára. Megbeszéltük, egy órával később elindulok és délre ott vagyok. Így is lett, bár a nagyobb tempónál a nyári kesztyű kevés volt és az ujjaim megint le akartak fagyni, de folyamatosan melegedett az idő. Balázs gyorsan összekapta magát, aztán mondta mutat egy 40-50-es karikát, erre-arra-jobbra-balra. Legalábbis ennyit értettem belőle :) . Ő ment elöl, kiérve Linzből valahol az északi részen kezdtük hóditani a dombokat, kanyargós kis forgalmú utakon.

A legjobb volt, a kilátás csodálatos a hegyekre, s az elöttük elterülő ködféleségre. Felértünk a vendéglátóipari objektumhoz a hegytetőre, majd pótoltuk a folyadékveszteséget az épület elött a napsütésben ücsörögve és megváltottuk a világot fejben. Visszasétáltunk a járművekhez, aztán az elmaradhatatlan szelfi, ha már ritkán találkozunk, s pattantunk is nyeregbe, mert Balázsnak is dolga volt, meg nekem is még hosszú út volt hátra.

Jó nagy kerülővel gurultunk le a hegyről, s élveztük a jó időt, a kanyarokat és a látványt.

Persze csak megállva fotózok, első a biztonság, meg a képen Balázs :D

Kanyargósan, lassan begurultunk az iparnegyeden keresztül Linzbe, Bazsit hazakísértem, tettem egy kört a pályaudvar fele (amit inkább kihagyhattam volna), majd tűz haza, hisz kezdett hűvösödni is, meg a felhők is gyülekeztek, de nem volt belőlük csapadék. Welsen keresztül hazaporoszkáltam a mellékutakon és 171km-rel zártam a napot. Kellemesen elfáradtam, még egy délutáni alvást is be kellett iktassak, hiába elszoktam tőle, plusz vissza is kell szokni a megfelelő (de legalábbis sokkal jobb) motorkezelésbe, mert hát vannak hiányosságok. De a szezont megnyitottam, hadd gyűljenek a km-ek.

Végre egy kis motoros téma így a holtszezon végén. Ugyan a centim már kb. október óta vágom képzeletben (még majdnem 2,5 hét van) míg felvehetem a rendszámot a mákdarálóra, már nehezen bírok magammal, pláne, hogy az elmúlt hetekben motorozásra bőven alkalmas idő volt 15 fok felett is. Most hétvégén rendezték meg Welsben a (szerintem) szokásos év eleji motorshowt, érdekességekkel, a ‘24-es modellek bemutatásával, pl. a Honda idei, frissített modelljei is itt debütáltak. Három napos óriási rendezvény volt, pénteken fáradt voltam, eleve kizárt volt, hogy eljussak, szombaton más egész napos program volt, így maradt a mai nap. A reggeli családi kutyaséta után, mivel egész napra esőt írtak, gondoltam a kedvemnek jót tesz, ha csak elmegyek és megnézem a kétkerekűeket, aztán lehet egy motorral jövök haza, mit lehet tudni? :D Jó, ez a veszély nem fenyegetett, de az előtérben valami villanyrobit lehetett nyerni, csak egy kérdésre kellett helyesen válaszolni, aztán sorsolnak. Az esélytelenek nyugalmával azért kitöltöttem egy cetlit és bedobtam. Odafele menet a kocsiban közben a motorokon agyatlam. Pontosabban a motogyártókon. Lényegében arra jutottam, ők nem egy kupac fémet, némi gumit, meg egyéb alapanyagokat árulnak összegyúrva, hanem egy életérzést, amit a megfertőzött benzinvérűek újra és újra át akarnak élni és nem sajnálnak ellocsolni rengeteg pénzt erre. De vissza a kiállításra. A ruhatárban leadtam a szarrá ázott kabátomat, jobb így mindenkinek. De az elöttem álló srác egy vizes sisakot adott le, na az a kemény, hogy ilyen fos időben motorral jött. Mondjuk lehet mégis ő járt jobban, mert parkolni csak a lovaspályán tudtam, valami fehér salakos úton, meg sáron. Mindegy, a legközelebbi ajtón befele indultam, nem kicsik a csarnokok, de minden négyzetcentiméterén volt stand, kávézó, bemutatónak elkülönített rész. Fejben egy harmadik világbeli állam éves költségvetését el is vertem, annyi minden érdekesség, kiegészítő, utánfutó, ruha, sisak, stb. volt. Ami elsőre mellbevágott, a Jawa szekciója, én azt hittem ez a márka már nem is létezik, aztán olyan retro stílusú motorokat raktak ki, hogy elállt a lélegzetem is.

Tovább haladva az Ural ugyanilyen sokkoló volt számomra, szintén azt hittem már ez a márka sem létezik.

Aztán hogy maradjuk a retro vonalon (hisz úgy tűnik az most ismét reneszánszát éli) a Yamahánál is lőttem egy finomságot, már olvastam róla és érdekesnek tűnt, a recept a jól bevállt, modern technika régi köntösben.

XSR900 tükörrel, index-szel, vizsgáztatható (talán még otthon is :D )

Aztán érzésre megtaláltam a legnagyobb standot is, amivel a Ducati büszkélkedhetett, elhoztak aztán kb. mindent is. Ami az egyik legérdekesebb volt, az a szimulátoruk, ahol csak pár percet álltam meg, mezei halandó nagyjából rá sem tudott ülni, akkora sor várt rá.

Aztán persze voltak igazi polgárpukkasztó gépek is, mint ez a zöldség is, főleg az árcédula volt az.

Befektetésnek biztos jó valakinek

De hoztak halandóknak való járgányokat is, némelyik még egész pofás is volt számomra is, mint pl. ez a Multistrada.

Aztán kipipálva ezt a csarnokot, lássuk mi van a másikban? A Honda és a KTM biztosan, mert azokat semmiképp nem láttam, aztán lesz még számomra kevésbé érdekes márka is biztos bőven. Belépve kis dekoros manufaktúrák, kiegészítőgyártók, majd mögöttük végre a Honda. Hisz ezért jöttem :) . De az összes gyártó elbújhat a leglátványosabb, legynagyobb standokkal, egyedül itt láttam azt, hogy szinte nem lehet a motorokhoz férni, annyi ember van körülöttük. Ez azért elég sokat elárul szerintem a márkáról. Jó én elfogult vagyok, de akkor is. Lássuk, amiért jöttem. A túraendúrók egy kupacon, lehetetlen közel kerülni, akkor nézzük a piros sportokat, ott is bőven van újdonság, elsőre az CBR1000RR-R Fireblade jött szembe, kicsit mókás képpel, mert egy Ducati inges figura ült rá, majd bújt a plexi mögé rajta.

Tettem egy kört, mert a magasabb építésűekhez még mindig nem lehetett odajutni. Van ennek a márkának egy kissé számomra beteg gépe, az X-ADV. Hogy ez micsoda, fogalmam sincs. Egy öszvér. 750-es blokk, robogó forma, viszont megemelve, küllős kerekeken kicsit mélyebb mintás gumikkal. Még leírni is a hideg futkos a hátamon, de van benne valami mégis ami megfog, bár ennyi pénzért azért inkább jobban célorientált gépet venne szerintem az ember. Amúgy ez volt az egyetlen amire fel is ültem, mivel automata, s ugye a robogó stílusjegyeket viseli, a lábtartón szinte ki is tudja az ember nyújtani a lábait. Egy pár körre érdemes lenne kipróbálni, de valószínű azután sem én lennék a potenciális vevő.

Na mondom ok, tovább megyek, majd visszajövök, hátha fogy a tömeg mire körbejárom a csarnokot. Ami igazán érdekelt a KTM volt még, de ott is a Duke szekció, a kávédaráló két generációval frissebb verziója. Láttam már a neten, olvastam is kicsit róla, de élőben összességében nem fogott meg a forma. Pontosabban csak egy bajom van vele, a tankborítás előrenyúlása valami borzalmas. A 390-es és a 125-ös is most is szinte kopp egyforma, úgyhogy külön szót sem érdemelnek, amúgy jópofa lenne, a fent említett számomra csúnyaságot leszámítva.

Ez a 125-ös, dekoratív a nagyobb tárcsa elöl és hogy átkerült a jobb oldalra, plusz az asszimetrikus hátsó lengőkar

Na de kanyar vissza a japánokhoz, végigjártam mindent, szét lesz mindenki ültetve, ha sokan tömörülnek még. Kicsit talán oszlott a mezőny, így pár képet tudtam lőni. Alapvetően a CB500X-et leváltó NX500 nem tetszik, mint egy orrbavágott kutya (olyan meg van kettő is a családban :) ), biztos sok technikai újítás van benne, de mmmm… kössz, nem. Mellette a 750 Transalp már inkább formásabb.

NX500 mopsz edísön :D

750 Transalp

A Transalp mögött már végre jobban elérhető a két csúcsmodell, amire a fél (vagy mindkét egész) vesémet is odaadnám, a zászlóshajó ebben a szegmensben, az Africa Twin és Africa Twin Adventure. Ez utóbbi elöl a 21-es arany felni helyett csak 19-est kapott, valami felhasználói felmérés alapján, legalábbis ilyesmit írtak a marketinganyagban, míg a simának úgy tudom megmaradt a 21-es, még is inkább azt szánják jobban terepre. Igazából csak azért csorog a nyálam az Adventure-ra, mert annak van a jellegzetes tricolor festése arany felnikkel. (Mondjuk a Transalpnak is, de más dimenzió a kettő.) 

Ránézésre fullextrás a vas :D

Hazafele indulva, megakadt a szemem a zöld márkán is, úgy emlékszem a Kawasaki is kihozott valami csúcsmodellt nemrég a sport szekcióban, de amin meglepődtem, az tényleg pár zöld modellje. Az egyik egy hibrid sportmotor, jellegzetesen hagyományos váltó nélkül, így se váltókar, se kupplnugkar nem volt rajta. Fura szerzet, talán még hosszú távon is életképes lehet, de ezt csak az idő tudja eldönteni.

Mellette nem sokkal három teljesen villanyos modell állt, ami vegyes érzéseket váltott ki belőlem, de úgy hallottam más nézelődőből is. Városban még élhető is lehet, de a Kawasaki is azt nyilatkozza, hogy oda is szánják őket 72km-es hatótávval s 225kg-os tömeggel szerintem teljesen vállalható. Nyilván az ára egy másik kérdés, de akármennyire se szeretnénk, erre tart a jövő.

Összefoglalva sok finomság volt, pár borzalom is, azokat direkt nem említettem meg, de mivel célirányosan haladtam és nem bámészkodtam, érzésre egy másfél óra volt az egész. Érdekes, hogy mekkora vonzereje van, mert a parkolóban sok német és az ország másik végéből érkező autót láttam, ezek szerint tényleg van óriási igény erre. Persze más a piac, mint otthon és gondolom volt aki már itt megrendelte magának a következő motorját is, nem csak kulcstartót vett. 

Hát ez a nap is eljött. Az év talán tényleg legutolsó napsütéses, meleg napja, amin el tudok menni még egy hosszabb körre. A péntek délután, kora este volt ez, mert mára (szombatra) családi program volt tervezve, így ez a röpke másfél óra jutott évzárás címszó alatt. Jó, hogy van a navinak tartója a kormányon, mert a készüléket sikeresen itthon hagytam, de nem akartam visszajönni érte, már a második km után sem. Rögtönöztem egy karikát, alsóbbrendű utakon, elég gyér forgalommal szerencsére.

Napsütés, hegyek, perfekt

Sattledt és Kirchdorf an der Krems között beleesett a 11%-os hosszú, egyenes lejtő, a kísértés nagy volt, hisz a gyári 105-ös szabályzott végsebességet ott simán túlszárnyalhattam volna, de nem hívtam ki a sorsot, csak kényelmesen, jólesően akartam élvezni a menetszelet, a hatalmas erejét a gépnek (haha :D), vagy csak méltón búcsúzni a szezontól. Pettenbachnál Scharnstein fele sejtettem, hogy a forgalom nagy lesz, de hogy ilyen óriási, azt nem gondoltam volna, mivel Scharnstein és Gmunden között útépítés van, el van terelve a forgalom is, de megoldottam, meg haza is találtam. Már indulás után kiírta a kávédaráló, hogy alacsony az üzemanyagszint. Mivel télre elrakás előtt voltam, tankolni már nem akartam, de hazaérni azért igen. Anno egyszer már megállt alattam, hogy “helló, tankolni nem tudok magamtól”, úgyhogy a megtett távolság alapján, meg abból a tapasztalatból csak tippeltem, hogy azért hazaérek. A karika vége arra lett, amerre munkából is hazafele jövök, de mást nem tudtam hirtelen rögtönözni. Percre pontosan arra az időre értem haza, amit terveztem, amit láttam, hogy akkor van a naplemente. Nagyszerű időzítés, a felső úton be is tudtam menni a kertbe, legurultam a hütte elé. Kutyákok nagyon boldogok voltak, hogy hazaértem, de anya még jobban, megölelt és azt mondta, örül, hogy hazaértem egyben. Rápillantottam az órára megállás után és mindent le tudtam nullázni, ez most így szerintem teljesen jó is lett:

A benzin kifogyott, olajcseréig hátralévő távolság is, így tavasszal az lesz az első: nagyszervíz, nem árt a láncot is cserélni, de azt lehet szakemberre fogom bízni. Nagyságrendileg 5700km-t toltunk le együtt nyár eleje óta, van akinek ez sok, van akinek ez kevés, első szezonban nekem így adta ki. Minden km-t élveztem, jövőre megyünk tovább. Felraktam az emelőkre, az akksi még benne van, mert a kis usb kábelt még be akarom kötni, meg annyira nagyon hidegek még talán nem lesznek.

Hadd pihenjen

Így már csak pár apróság van vissza a teljes téliesitéshez, nekem is jó lenne, ha mondjuk ma elaludnék és csak tavasszal ébrednék fel :) .

A munkába járáson kívül nem igazán megyek így a szezon végén motorral sehova, múlt pénteket kivéve. Akkor elugrottam még a viszonylag meleg időben a motoros boltba Traunba, mert csak izgatja a fantáziám, hogy kihúzzak egy usb csatlakozóban végződő kábelt a navinak. Igazából ilyen téren úgy érzem nehéz eset vagyok, mert ami ott volt, nem tetszett egyik sem. Olyat nem akarok, amit a kormányra kell szerelni bumszli, aztán a kábeleket meg nézegetni kell. Az elrejtős verzió meg kissé nehézkes megoldás, mert csak a tank borítását megfúrva lehet összekendácsolni, de azon kb 1cm2 sík felület sincs a kormány környékén. Így amik ott voltak a boltban, nem jött haza egyik sem velem. A matekolás megy tovább, de tavaszig van időm hozzá bőven, bár úgy néz ki egy rejtett megoldás lesz, a neten egy gumis dugóval rendelkező csatlakozót találtam, amit valahova a váz csövéhez elbújtatva oda tudok rögzíteni és ha nem kell nem látom, ha kell, akkor úgyis hosszabb túra miatt kell, akkor meg szerintem leguggolva lehet csatlakoztatni a kábelt és máris van áram a gps-nek.

De ha már ott voltam, azért körbenéztem, s megnéztem a kedvenc próbamotoromat is, ahol anno a nadrágot teszteltem vásárláskor, egy igazi műszer:

Honda CBX550F, valamelyest egyidősek vagyunk

Pár apró vicces és/vagy haszontalan dolgot láttam, aminek tudnék örülni, de nélkülük is elvagyok, s mivel annak ellenére, hogy KTM-et hajtok, a szívem a Hondához húz, ez esetleg a jövőben helytálló lehet:

Ehhez nem kell mit hozzáfűzni :)

Üres kézzel, még naplemente előtt egy órával nagyjából, elindultam hazafele irányába, de egy kitérőt mindenképpen akartam tenni, ha már a környéken járok, gondoltam érkező, vagy induló gépet kis eséllyel láthatok, de kinézek a linzi reptérre. A parkoló, mint általában, szinte üres volt, de a fedett részen állt egy KTM Adventure, de nem emiatt jöttem. Megálltam, felmentem a tetőre a kilátóra, a placcon pár egy kis, talán 737-es Boeing állt, meg néhány biznisz jet, egy helikopterrel. Csend volt, s a nyugalom az jót tett péntek estére.

Sajnos a hegyeink a háttérben nem látszanak, nagyon picik a képen

Tovább indulva a repteret kikerülve, egy raktárnál szorgosan oltottak a tűzoltók, érdekes látvány volt, de csak amiatt álltam meg ott, hogy levegyem a napszemüvegem, mert indokolatlanná vált. Sajnos még felhős időben is sokszor kell, mert akkor is hunyorgok. Welset elhagyva, a mellékutakon jöttem, ott már elég hűvös volt, s szinte rám is esteledett, de legalább nem volt forgalom sem.

A vízszintest meg a párhuzamosságot nem találtam meg :D

Innen már csak pár km volt hazáig, de ezt meg kellett örökíteni, sajnos ugyan a színeket nem teljesen adja vissza a kép, de talán azt el lehet képzelni :) .

A következő hetek már csak tényleg az ingázás lesz, főleg, hogy az oldajcsere óta lassan lecsavartam az 5000km-t, ami a peridódus, s idén már nem akarnám lecserélni, majd jövő szezon elején. A hónap utolsó napján legkésőbb úgyis be kell vinnem a rendszámot a hivatalba, onnan már csak emelőn lesz a gép egész holtszezonban. A kábelen kívül még van tervem, de az egy másik történet.

Ahogy a cím írja, a mai kihívás a Grossglockner meghódítása volt, ami részben sikerült is, de elégedett voltam a nappal, a motorral, magammal.

Múlt szombatra terveztem első körben, hogy még ebben a szezonban meglegyen, de eltoltam egy héttel. Mindenképpen szombatra akartam rakni, ki tudja mennyire fáradok el, a vasárnap még lehessen pihenőnap, hisz kb. 200km-re van tőlünk. Fejben megvolt már az indulás, az odafele menetidő, hatkor indulás még sötétben, aztán olyan tíz órás érkezés tartható nagyjából. Szerencsére az elmúlt két napban mentálisan topon voltam a lehetőségekhez képest, már csak az alvás lesz a döntő. Sajnos nem sikerült annyit és olyan minőségben aludni, ahogy szerettem volna, de ahhoz képest elég fittnek éreztem magam reggel, úgyhogy gyerünk! Tegnap már megvolt a check, guminyomás, olajszint, tankolás. Fél hatkor kelés, első út a kert, sötét van, nem látni a csillagokat. Mmmm, nem jó jel, felhős az ég, holott tegnap és reggel is az összes időjárásjelentés szép, felhőtlen időt írt egész napra. Kis agyalás, görcsölés a szendvicskészítés közben, menni vagy nem menni, ez itt a kérdés. Emiatt a tervezett indulás is kicsit megcsúszott, de nem vérre menő volt a start, így kezdett világosodni, majd kiderült, hogy köd van, nem felhő. Ok, sebaj, gyerünk! Lesz ami lesz, még útközben is vissza lehet fordulni, ha nagyon gáz van. Néhány km megtétele után látszott, ez nem vicc, a hátizsákra felhúztam az esővédőt, ne ázzon el a motyó. Olyan 8km után, az egyik falu, ami mindig a “ködválasztó”, most is hű volt a nevéhez, ott mintha elvágták volna és szikrázóan sütött a nap a Traunsteinra.

Bár a kilátás azt sugallta, Gmunden ködben van, nem tántorított el az úttól, belementem a tejfölbe. Ahogy leértem a partra, szinte alig lehetett látni, de fokozatosan tovább haladva szállt fel a köd és a másik partot, később a hegyeket is látni lehetett, majd teljesen eltűnt. A korai indulásban annyi volt jó, hogy forgalom szinte nem is volt úgy Bad Goisernig, de ott már jöttek a kiskakasok a seggemben. Gosaunál ismét belementem a ködbe, viszont itt már rendesen fáztam (még a Traunsee mellett minden egyes alagútnak örültem, mert ott melegebb volt bent), hiába volt a jégeralsó és a plusz pulcsi, majd később a napsütés sem segített rajta(m). 

Rengeteg csodálatos hegyet láttam menet közben, de nem akartam elrontani a pillanatot, hogy megállok, fotózok, vagy esetleg a kamerát viszem magammal, meg akartam élni csak. Sok kanyargós patakmeder mellett vitt az út, a gps bevitt egy egy nyomsávos gyér forgalmú útra is, aminek őszintén örültem, spóroltam is pár km-t, meg a menetszél kevésbé volt hideg. Odafele próbáltam nézni visszafelére a benzinkutakat, mekit, hol lehet megállni pihenni egy pisivel egybekötve pl. A reggeli csúszás ellenére 9:45 körül érkeztem a kapuhoz, s mint később kiderült csak tízkor nyitják meg az utat, hát mondom ennél jobb időzítés nem is lehetett volna. A forgalomirányító néni elterelt minket a motoros sávba (minket, mivel itt már elöttem, mögöttem motorosok), szépen elmondta, hagyjuk ott a motorokat, vegyünk jegyet és ha nyitnak, lehet menni felfele a jegy ellenőrzése után. Megálltam, irány az iroda, végre valami meleg hely :) . Elöttem magyarok. Na, megszólaljak, legyünk cimbik, vagy csend legyen? Motorosok voltak, jó fejnek tűntek, így elkezdtem dumálni velük. Szokásos körök, ki honnan jött, milyen motorja van, stb. Az egyik srác sorra került, rendszám bemondása: “Ubul”… ahogy mi mondjuk az U betűt, szegény pénztáros néni nem érti, végül fényképről beírta, de mókás volt a szitu és szerencsére a néni is kedves, mosolygós, megoldáscentrikus volt. Bár a cseh nyugdíjasok négyen 1-1 prospektust egyenként fizetve, ott már én lehet elzavartam volna őket melegebb helyre :D . Én csak a kezébe nyomtam a forgalmim, kártyás fizetés, itt kell érinteni, számla, matrica, napijegy, csókolom. Gyerünk vissza a motorhoz, egy szenyó még beleférhet, meg egy fénykép. Mintha a Nap is tudta volna, hogy tíz órára kell megjelenjenek a sugarai a kapuhoz, az összes bolygó is együtt állt :) .

Pár perccel tíz előtt a kapunál

 A szenyó nem fért bele. A sor eleje beindította a motorokat, gyors öltözés, indítás. Az elsők lassan megindulnak, aztán mi is, a jegyellenőrzésnél már csak egyesével lehet menni, de gyorsan megyünk. Átérve félreálltam, a jegyet elraktam, majd jött is az emelkedő, felfele két sávval, ami indokolt is volt. Nem szégyenlem, ott elpityeredtem a sisakban, hisz egy újabb pipa a bakancslistáról, mégha nem is értem fel a tetőre, de itt vagyok. Ugye a kis tyúkot helyén kell kezelni, mindig azt mondom a legkisebb nagymotor a nyolcad literével, meg a monarchiai 15 lóerejével, így felfele csak a bringásokat tudtam alázni, a többi motoros meg engem :D . De hát ezt tudtam, meg nem versenypálya, hanem panorámaút, a lényeg, hogy a nap végén mindenki hazaérjen. Pár hajtűkanyar után, mikor már elállt teljesen a lélegzetem, egy útszéli parkolóban megálltam, s mikor megfordultam, a mögöttem lévő hegyek látványától szinte a szívem is megállt, annyira csodálatosak voltak, bár a képek sajnos a tizedét nem adják vissza.

Itt még forgalom is alig volt, hiszen szinte elsőnek jutottam át a kapun, szemből meg egyáltalán senki nem jött. Ahogy feljebb és feljebb kapaszkodtam, a kilátás és a kanyargós út úgy vált valami földöntúlivá számomra. De a Fuschertörl étterem parkolóját megláttam, egyből visszarántott a földre, ugyanis valami intergalaktikus traktorfesztivál volt, kicsik, nagyok, régiek, újak, üvöltött a zene, emberek mindenhol. Odafele, nem is mentem fel, mondom gyerünk tovább az úton. Valami kis gyalogutat láttam az út szélén és egy “őrbástyát”, mondom ez érdekes, parkoló is volt a másik oldalon, egy képet megért.

Panorámaúton panorámakép :)

Mivel kicsit aggódtam azért az út és a motor miatt, egy darabig még tovább mentem, majd visszafordultam két kanyar után.

Ez lett a “legmesszibb pont”

Visszafordulva, mondom azért azt a parkolót meg a mögötte lévő csúcsot azért megmásszuk. Ez előbbin elég lassan lehetett átverekedni, a nagy gyalogos tömeg miatt, de türelmesen, körültekintően mentem, inkább az utána következő macskaköves szerpentín lehetett volna vicces, ha kicsit csúszik, de száraz volt. A rajta haladó trakorok bosszantóbbak voltak. Persze a felső parkoló az Edelweissspitze-n tele velük is, a motorok a járdán álltak, autóknak, egyéb négykerekűeknek esélyük nem volt megállni. Én is beálltam egy traktor mőgé, míg egy képet csináltam, mondom csak nem abban az egy percben akar elmenni.

Azért megérte felmenni

Kép megvan, gyerünk le, valami emberektől kevésbé zsúfolt helyre és ahol jó helyen van a tyúk is. Lefele menet akadt egy félreeső parkoló, ahol egy relatív épkézláb képet sikerült lőni a vadászgépről a hegyekkel a háttérben.

Innen már a “megvolt amiért jöttem, gyerünk haza” érzés jött. Szépen legurultam a kapuhoz, s szembe olyan gépcsodák jöttek, mind két, mind négy keréken, amiket szinte csak neten lát az ember, angolok, finnek, svédek, s ki tudja még milyen nemzetiségűek. Visszafele a már “ismerős” pontok jöttek sorra, benzinkút még nem kellett, de a meki az jól jött, ahogy gondoltam is. Bár a parkolóban tömeg, bent tömeg, pisire jó volt, de vetkőzni a parkolóban tudtam csak a belső nyomor miatt. Sebaj, megoldottam, csoki evés, üdcsi ivás, márcsak hogy legyen a táskában hely a ruháknak és napszemüveg felpattintás. Csoda, hogy eddig bírtam nélküle, nem jellemző. Tovább haladva azért árnyékban a felsőtestem fázott kicsit, de melegedett az idő és jobb lett. 

A 99-es útra kanyarodba, Pöham felé a szembejövő oldalon kocsisor. Reggel szinte alig volt forgalom, most több km-en keresztül álló sor volt, nem hittem a szememnek, de örültem, hogy én már hazafele tartok és nincs sor. Kanyar kanyart követett, majd valahol a hegyek és falvak között a szegénységjelző felvillant, mondom az első helyen tankolok, nem jó, ha az ember alatt elfogy a benzin :D . Kicsi falu, kicsi kút, tankolás a gépbe is és magamba is, s szembesültem, hogy már délután egy óra van. Elrohant az idő, meg a kilométerek is, mert már 300 környékén jártam. Ami azt jelentette, hogy már csak egy százas van vissza kb. Lassan jöttek az ismerős települések, Gosau, Bad Goisern, Bad Ischl, s ami a nyár elmúltát is jelezte, a délutáni órákban nem volt araszolás a Traunsee partján. Mondjuk örültem neki, viszont Gmunden óvárosában volt cammogás, a parkolóvadászat című társasjátéknak köszönhetően. Egy gyors beugrás már csak a sparba és szinte otthon vagyok innen. Gondoltam naívan. Vorchdorfban az útépítés az utolsó fázisba lépett és le volt zárva az út, baromi nagyot kellett kerülni még, de nem lettem ideges szerencsére. A kis surranópályán amerre kellett jönnöm haza, a kukoricát levágták és a szembejövő nagy forgalmat időben észre lehetett venni, meg ők is talán időben láttak engem.

Ezt a túrát még szezon vége előtt meg akartam csinálni. Nem hagyott nyugodni. Ahogy hazaértem, átöleltem és megszorítottam a párom, mert ő talán jobban aggódott értem, mint én az egész útért. Hálás vagyok neki ezúton is, tudom, hogy nem szereti ha motorozok, de mégsem mondja, hogy ne menjek. Összességében 400km lett és nettó 7 óra menetidővel. Jövőre is újra tervben van. Újra kétkeréken. De bioerővel :) .

Úgy tűnik a heti írásos összefoglalónak van most szezonja. Ahogy a hajnali tíz fokoknak és munkába menni motoron már kevésbé kellemes. Kétszer már enyhe ködbe is belefutottam, ami inkább azért volt kellemetlen, mert a plexin lecsapódott a pára és azért nem láttam sok dolgot.

Pár cuccot rendeltem már a télre felkészülés céljából, az egyik a hátsó kis hengeres “baszok”, ami az emelőhöz nem feltétlenül kell, de egyszerűbb, mint a lapos megoldás.

A fémszínű csavart lefestettem inkább feketére, ugyan a lengőkartól színben elüt, de szerintem így akkor is jobb.

S a tartókkal megemelve már majdnem “télkész” a gép.

Mint egy igazi, komoly motor :D

Na de a héten volt más kaland is. Mivel van egy visszatérő sporttárs a reggelekről és az új állványzat is megvan, így adott volt, hogy a fényszóró magasságát is ellenőrizzem, mert állandóan villog szembe, de csak ő. Mondanom sem kell egy microcarról van szó. A péntek este volt a megfelelő, sötétedés elött össze is állítottam az installációt, mivel a két emelő nem egyformán emel, így a hátsóba beraktam és az első kerék alát deszkát raktam olyan magasat, mint amennyivel magasabban van a hátsó kerék a földtől.

Kimérve a garázsajtótól az 5m, jöhet a sötét

Feljelöltem a magasságot és nem is kellett megvárnom a teljes sötétséget, hála a garázsajtó színének, s szerintem rendben is van a magassága.

Nem nyúltam hozzá, barátunk így járt, villoghat, ha akar

Szombaton kimaradt a kalandozás, volt más egyéb tennivaló bőven, de vasárnap rávettem magam egy nagyobb karikára, minden jó időt ki kell használni még ami maradt ebben az évben. Az útvonalterv már megvolt a fejemben régen, Langbathsee, Gmundnerberg, majd Attersee nyugati oldala, ezek kimaradtak a szezonban, de meg akartam nézni mindenképp, plusz pár utat is bejárni ahol nem jártam, de láttam a térképen. Persze Gmunden után a Traunsee partján a forgalom be volt állva, szokás szerint, de Altmunster után azért lehetett úgyahogy haladni. Ebenseenél kezd el emelkedni az út és be is szűkül, hagytam is, hogy a csikicsukiban egy autós szépen menjen elöttem, felfogja a szembejövőket legalább :D . A tavat imádom, pár kemény arc még fürdött is benne, a parkoló tele, ami nem volt meglepő. Az egyik sarokban, ahova autók már nem tudnak beállni, találtam helyet egy kollegával.

Mivel ide egy út hoz fel, azon is mentem vissza, Gmunden irányában folytatva, majd felmásztam a Gmundnerbergre. Ott voltak emelkedők rendesen, de megérte még útközben is megállni (hogy a kis tyúk is tudjon hülni).

Majd fentről a hegytetőről a kilátás.

Lent a Traunsee, szemben a Traunstein, háttérben meg még sokan mások :D

Na de innen jött az újdonság, félig legurultam, majd irány a hegyek közötti kellemes kanyargós úton az Attersee, s talán az egyik legszebb kilátású pihenőhelyet is találtam meg.

Itt volt egy pad is, úgyhogy feltankoltam magam, a mindig hűséges társaimmal.

Márkák találkozása, avagy a kalóriákat is pótolni kell, igaz az egyikben nincs :D

Legurulva Atterseehez, onnan megint a tötyörgés jött és nem a sok helyen lévő 30-as, 50-es táblák miatt, hanem a vasárnapi autósoktól, akik azt se tudják az autójuk körül mi történik. Szerencsére nem volt necces szitu sem, nemhogy komolyabb, csak elszomorító egyes emberek figyelmetlensége, vagy nem is tudom mi ez.

Mindegy, gyönyörködtem a kilátásban, rengeteg vitorlás volt a tavon, háttérben a hegyek, napsütés, kanyargós utak, nem is álltam meg fényképezni, csak élveztem az egészet. A tavat elhagyva hazafele már jobban lehetett haladni, s Traunfallnál egy kisebb motoros csapatot utol is értem. Mellékútról kanyarodtunk volna ki a főútra, de a nagy forgalom miatt várni kellett és hát az egyik kollega nem bírta ki, hogy a hídon ne füstöltesse a gumiját, amit mondjuk soha nem értettem mire jó … Ő dolga, csak ugye ilyenek miatt vannak a motorosok lehülyézve, mert általában általánosítanak csak az emberek. Ahogy kikanyarodtak, szinte fénysebességgel eltüntek előlem szerencsére, aztán azt a tíz km-t meg (ahogy eddig) a saját kis tempómban lenyomtam és nettó 3 óra, 166km lett. 

Gyűlnek a km-ek, de még remélhetőleg egy komolyabb túra idén bele fog férni, talán a jövő szombaton, ha az időjárás még alkalmas lesz.

Egy hét alatt volt pár alakulás motorozás téren szerencsére. Talán az egyik legjobb, hogy felkerült a régi telefon új tartója, amit navinak tudok használni és jelenleg tesztelés alatt ál. Az SP Connect motoros tartójára esett a választásom. Kicsit sokallottam a hetven eurót érte, plusz a huszata tokra. Használt piacon megjelent egy a telefonomra illő KTM-es tok, ami elindította a lavinát. 

Azt hiszem elég ütősen néz ki

Egyből lecsaptam rá, kifizettem, pár nap alatt megjött. Na most akkor a tartó kell. De hetven euró sok. Találtam a kedvenc motoros boltomban akciósan ötvenért tokkal. Ilyen jócskán régebbi telefonok tokjaival. Hát mondom még mindig hússzal beljlebb vagyok, max elhajítom a tokot amivel lehet kapni. Elrobogtam a boltba, hisz az online készlet azt jelezte vaaaaaan. Király, motorozás és bevásárlás 2 in 1. Persze nem volt. Ahogy anno csizma sem. Ennyit a készletnyilvántartásukról. Így megrendeltem onlány, nem volt mit tenni. Az is pár nap alatt megjött, minden szuper, érzésre forgácsolt alumínium, nagyon igényes munka, nem véletlen kerül annyiba amennyibe, de mindenképp megéri, mert a lock rendzszere is jó, nem hagytam még el a telót eddig. Na de az installálás nem volt egyszerű. A műszerfalat is lássam, a hajlított kormányon ha nem középen van, akkor azért felém forduljon, a kulcsot be tudjam rakni, a tankot ki tudjam nyitni, stb., de végül sikerült összematekolni hosszas munkával, s ilyen lett:

Nagyjából így látom menet közben

Gondolkodtam, hogy felrakok egy usb csatlakozót, de ami kormányra rögzíthető az borzalmasan nézett ki, rejtettet meg maximum a tank burkolatára tudnék rakni, amit meg kell fúrni hozzá, azt meg nem akartam, így powerbankos áramellátás mellett döntöttem, mindamellett, hogy a telefon használat közben számításaim szerint 3-5 órát bír ki repülő módban, hogy az új telómról csaltakozik a netre menet közben. Az meg a zsebemben van másik powerbankon. Jobb híjján (szegény ember kézzel nőz :D).

Másik újítás nem kapcsolódik szorosan a tárgyhoz, de a blogomat egyszerűbb írnom vele. Legutóbbi magyarországi utamon a média márktban szemeztem már a bt billentyűzetekkel, hogy az milyen frankó lenne iPadhoz, ami a képeket AirDropon keresztül telefonról meg tudja kapni, nem kell a laptoppal jobb kézzel bal fület vakarni, stb. Aki a legközelebb áll hozzám, a héten hazautazott villámlátogatásra és megbíztam egy ilyen projecttel, hogy szerezzen be egyet. Egy hónapja, amikor én néztem, olyan 6000ft környékén indultak, mondom hozz egy olyat, csókolom. Persze olyan és annyiért már nem volt, 10000-től indultak, mondom ok, hülye voltam, hogy anno nem vettem meg, ezt buktam, hozzon ami van, kerül amibe kerül, magyar kiosztás kell, ahhoz vannak az ujjaim szokva. Élő kapcsolatban voltunk, mondja vezetéknélküli kell? Mondom nem, mert ahhoz egy usb-s biszbasz van, azt nem lehet tabletbe bedúgni, olyan kell, ami bluetooth és az sem hátrány, ha a dobozán van iOS(/Android) logo, felirat. Eladó s

egített, meglett a megfelelő, relatív olcsó, 13000 jó magyar forintért. Lényegében amennyiért indultunk, annak a duplájáért, ez van. Itthon kibontás, beüzemelés. Olcsó kínai cucc, érezni a műanyagon az a harmadosztályű tapintás, ezt leszámítva, a 0 és az í vannak felcserélve, de az kevésbé fontos, mint a többi ékezetes betű és a z kontra y. 

Egész pofás így együtt

Ja és van hozzá egérke is. Ami nem volt kritérium, de végül hasznos, mert nem kell a képernyőn tapperolni, meg lehet görgetni, bár pont ellenkezőleg kell, mint a laptopon, azt szokni kell. 

A mai nap hosszú lett. Utolsó munkanap a héten, plusz két program is a teendők listáján volt a mai dátummal. Az egyik kellemes, a másik hasznos. De melyik melyik, az egy jó kérdés, vizsgálatra volt időpontom Linzbe 17:45-re (péntek este, érdekes. sebaj, ígyis csak két hetet kellett várnom, nem három hónapot Welsbe), de elötte le volt beszélve, viszem a motort műszakira. Előzetesen át lett nézetve, amikor az első gumit cseréltettem (még szerintem a gyárból ezzel jött ki mert 2014-es, mint a motor, aztán hogy 24800km-t nem ment az is biztos, inkább csak az előző tulaj szarrágóságból tetette vissza), s akkor minden rendben volt, úgyhogy most arra is jártam, a műszakiztató gép is rendben van, így jövő júniusig meg lett hosszabbítva a közúti használhatósága. Ugye itt egy évre adják és a fordulóhónapom június, de már a négy hónapos türelmi időben voltam, ami kb. azt jelenti, hogy külfőldre nem mehetek vele. Mondjuk a jogsimmal sem, mert az is csak belföldön és talán a környéken az olaszoknál elfogadott. Mindegy, a kecske (ami tyúk) le van műszakiztatva, öröm és boldogság.

Szerencsére volt két vidám mozzanat is ma. Az egyik a faluban, amikor vettem ki pénz a banknál, mondom megállok az autóknak fenntartott parkolóhelyen, gyorsan kiveszem a pénz és go. Megyek vissza a géphez, látom egy pár ott tanakodik, hogy bank, parkoló, blabla. Mondom nekik mindjárt megyek, állhatnak ide. Jaj köszi, de “kein stress” (már csak a kollega hiányzott volna :D). Közben a nő ment is vissza az autért, a faszi meg elkezdett beszélgetni velem, mondja, jó a duke? Mondom igen, első motorom, első szezonom, de ez csak nyolcadliteres, szokásos szöveg (ami ugye igaz is), mondja, hú, tök jó, neki is van egy Ducatija. Egy ezres. Na mondom az is felsőkategóriás akkor :) . De az elv, hogy közös pont, egyből szimpátia, pedig valószínű az életben nem találkozunk többet, de jófejség volt, meg pár jó szó, mosoly. A másik már hazafele volt Linzből egy 2x2 sávoson tartós 70-es táblánál. Szépen haladtunk, ahogy kell, senki se lassan, se gyorsan. Bent mentem egy darabig a belsőben, majd ahogy lehetett kisoroltam. Aztán megelőzött egy (még racionális) egyterű, anya vezetett, hátsó ülésen három gyerek. (Azt ugye tudni kell, hogy a gyerekek nálam abban a fiókban vannak, amelyikben a zsiráf. Szép, szép, de otthonra nem kell.) Ahogy elhaladtak, a három gyerek irgalmatlan integetésbe kezdtek, én meg mosolyogtam (nyilván nem látszott) és visszaintegettem nekik.

Tartalmas volt a hét, km-ben gazdag mondhatni, s így szerintem a hétvégén most pihenés lesz csak, annak ellenére, hogy erősen szezon végéhez közeledünk, ki kellene használni amíg jó az idő, de pihenni is kell. Minden esetre, ahogy itt mondják: “Schau ma moi” :) .

A mai kör több szempontból is különleges volt. Egyrészt mert egy rövid welsi kiruccanás (ami kb. egy óra volt) után indultam az eddigi leghosszabb utamra egyben, ami 175km lett. De a lényeg a második, az apropó. Otthon mindenféle mondva csinált okokra hivatkozva, szakértők és másik fél bevonása nélkül egyoldalúan ki lettek tiltva a nyári hónapokban, konkrétan a szezonban a motorosok a visegrádi panorámaútról. Hogy miket állítanak pro és kontra, meg lehet találni a neten, nem mennék bele. A lényeg, hogy a mai napra lett Visegrádra hirdetve egy motoros túra, aki úgy gondolta menjen alapon, szigorúan a szabályokat betartva. A híreket nem néztem, meg nem is hinnék nekik, de több ezer motoros túrázott arra, s a facebook-on egy felhívás volt, hogy aki úgy gondolja emelje a magasba a sisakját és taggeljen be egy konkrét dolgot. Mivel én a környékre sem mentem, nem is állt szándékomban, de egy hasonló hely amilyen Visegrádon a Duna kanyarulata, itt is van a "közelben", úgyhogy oda elmentem. S ahogy kerestem a neten, ausztriai Visegrádnak írta le a cikk írója, úgyhogy betalált minden. A település neve Schlögen, csodálatos tényleg az a kanyarulat ott is és lám, a parton lévő étterem parkolója tele volt motorokkal. Jó idő volt, nem meglepő. Innen a kilátópontot gyalog lehet elérni, egy röpke fél órás sétával, ezt most kihagytam motoroscsizmában, majd családilag ellátogatunk újra.

A sisakemelés a Dunánál

Ezt megelőzve még Eferdingnél félreálltam egyet inni, s árnyékot a Lagerhaus parkolójában találtam csak. Ahogy ott elbámészkodtam egy nőci vidáman nekem mond valamit. A szokásos lassan mégegyszer szöveget mondtam neki, de csak a felét értettem meg megint :) Egy kis vespát kezdett el bütykölni a frissen vett szerszámkészletével, hát mondom mint jó motoros megkérdezem kell-e neki segítség, de végül nem tudtam, mert hely sem volt. Mint később megértettem a helyzetjelzőt akarta kicserélni, de csere után sem működött neki, aztán mondtam, bocsi, megyek, mert sok km vár még rám és sok sikert kívántam neki. Jó fej volt, annak ellenére, hogy tényleg alig értettem amit mond :D

Eredetileg Schlögen után Linzbe akartam menni, de aztán inkább Passau irányában folytattam az utat, "aztán majd valahol átmászok a hegyen" alapon. Néztem a navit hol lenne optimális, aztán egyszercsak nekiiramodtam. Mutatta, hogy sok kanyar van, akkor ez emelkedni fog, menjünk. Ahogy kiértem a faluból egy érdekes táblát láttam, amit ezelőtt még nem, de nyilván tudtam értelmezni.

Max tempo 80kmh motorosoknak. Jé, ezt így is lehet?

Mondjuk nem is volt hosszú a tiltás, de lefele mindenkire vonatkozott mellesleg. Csóri kis 125-ösöm nem is erőlködött annyira, hisz a kanyaroktól, meg a tapasztalatlanságom miatt amúgy sem mentem gyorsan. Viszont a látvány fent, csodálatos volt a Duna fele és a déli lejtőkre is. Szerencsére ezek mellékutak voltak és pár autóban ki is merült a forgalom míg Riedig eljutottam. Viszont ott a főútra tereltem magam, mert gyülekeztek nyugatról a csúnya sötét felhők, úgyhogy menni kellett ahogy lehetett. Majd mikor újra mellékútra tértem ismét érdekes tábla fogadott, de vissza is kellett kanyarodnom megnézni, mert nem figyeltem pontosan mire vonatkozik.

Szerintem ez is elfogadható, plusz ott van kivétel is

Majd az egész faluban 30-as korlátozás volt a mellékutakon/-utcákon, teljesen vállalható. Aztán mikor megláttam a hegyeket, már tudtam nem sok van hátra, de mindig elkápráztatnak, bár sajnos képen kisebbeknek hatnak és nem adják úgy vissza.

Ez mondhatni a szomszéd faluból van :)

Gyorsan hazakanyarogtam innen és "röpke" három óra lett a délutáni motorkerékpáros foglalkozás, jól esett, ki kell használni a jó időt, lassan a nyárnak vége, kicsit lassabban a szezonnak is, aztán október végén a rendszám megy a Zulassungstellébe, vigyáznak rá télen, a motorka meg a sufniba téli álmot aludni, vagy kicsit operációra :) .

Persze a felhők ha lassan is, de utolértek és jött erős eső viharral, úgyhogy az időzítés minden téren jó volt, de a legjobb, hogy szárazon megúsztam.

A cím egyből két témát is érint. Az egyik, ami talán rövidebb lélegzetvételű, hogy a július 9-ei (szülinapos) bejegyzésemet blog.hu csapata méltónak találta, hogy kirakja a főoldalra és azóta 230+ nézettséget tett meg, ez a nagy szám (a normál poszjaim 10-20 körüliek) nélkülük nem jöhetett vona létre és örülök neki.

A másik 200-as már a motorozáshoz köthető. Nyilván nem 200kmh-t léptem túl, ez nagyjából a kis 125-ös tyúkkal a lehetetlen kategóriába esne :D . A tegnapi karikán, ha két részletben is, de távolságra meghaladtam a 200km-t.

Ilyen szép karika lett, rengeteg új utat felfedezve

Délután indultam és pont mire lement a Nap értem haza. Igaz közben újra kinéztem Bad Goisernbe, ahol ma volt a verseny napja, de többen megállapítottuk külön-külön, hogy bizony jóval kevesebb induló volt, mint tavaly. Sebaj, nem a mi bajunk.

Felpattantam a kis mocira, aztán csak kapaszkodtam kormányba, mert jöttek a hegyek és csórikám 70-nél jobban nem nagyon tudtam gyorsabban felmenni a hegyre, ha jól emlékszem vagy 10%-os is volt az emelkedő, nem csodálom, hogy szenvedett csórikám, ilyen hegyeken:

A nagy hegyek között csodálatos volt a panoráma, de nem akartam minden kilométeren megállni fotózni, meg hát a kanyarokat is élvezni kellett, már amennyire én tudok kanyarodni. Pont ma néztem meg, kb. 2500km-t motoroztam, de ugye ez az első szezonom, szóval még bőven kezdő vagyok (és még jó darabig leszek is).

Lienzen fele teljesen új volt az útvonal, de direkt amiatt akartam arra menni, volt egy elég hosszú sík terület is, de kétoldalon gyönyörű hegyekkel, az egyik olyan volt, mintha valaki beleharapott volna :D

Mielőtt beértem volna a városba, volt is egy kút, hol mondom biztos ami biztos megtankolok, ki tudja hol lesz még, ha tele van a tank, az mindig jó. Meg egy csoki személyében vacsorát is találtam, másra nem is lett volna kapacitásom. Persze gps, térkép nélkül mentem, így ahol el akartam kanyarodni Wels fele kicsit tovább mentem, de nem nagy kerülő volt. Aztán jött egy nagy mászás, ahol megint nem nagy tempót mentem, de legalább jó sok kanyarral. Lefele volt is egy pihenő, ahol azért felöltöztem és a napszemüveget is elraktam, mert a Nap már kezdett a hegyek közé bújni.

Innen az autópályáig ismertem az utat, mert a pálya Graz felé bebújik a hegybe és fizetni kell érte, ha arra kell mennünk és nem sietünk, akkor inkább ezt a panorámautat választom kocsival.

Mint fent is említettem a legjobbkor értem haza, még világos volt kicsit, de a Nap már lement, s pénteken nem csináltam képet róla, de nagyon meglepődtem, hogy a kezelőszervek világítanak, jó, én sosem motoroztam, nekem meglepő volt és örültem azért neki :) (az élet apró örömei).

Összességében örültem, hogy egy ilyen nagy kanyart tudtam tenni, garmin szerint 505kcal-t égettem el közben, bár biztos pontatlan, de nyilván több, mint a kocsiban ülve és úgy megtenni :) .