A kerékpár szó szoros értelmében elég kis korom óta az életem része, de itt a két darab kerékkel rendelkezős járműre gondolok. Mivel motorozni ebben a szezonban kezdtem el, így az előző állítás a biciklire irányul. Ahogy így visszaszámolok, közel harminc éve (a leírástól is libabőrös leszek) mountain bike-ozom kisebb nagyobb megszakításokkal, változó intenzitással, s lényegében ennek köszönhető az is, hogy most Ausztriában élünk. 

Anno pont hat évvel ezelőtt voltunk a párommal először a Salzkammergut Trophy versenyen, ami Európa egyik legnagyobbja, általában csütörtöktől vasárnapig tart, óriási buli. Tavaly sikerült újra megmérettetni magam rajta egy jó barátommal, nagyon jó volt, közel egy évet készültem rá, igazából elgörcsölni nem akartam, de a végefelé csak be-beálltak a lábaim.

Mivel idén most rendezik és pár ismerős indul rajta, az autóm épp műszakira vár, kézenfekvő volt, hogy a tőlünk kb. 70km-re lévő bad goiserni versenyközpontba motorral ugrok el az előestén, meg hát a sok autó között könnyebb lesz a "kapálógéppel" lavírozni, meg parkolni.

Ahogy beértem a faluba, nagy meglepetésemre átlagosnak mondható forgalom fogadott (pár hete is arra gurultam), mondom jól van, már mindenki felvehette a rajtcsomagot. Be tudtam menni a főutcára is, ami nem volt lezárva, s ott tudtam parkolni, igaz autóval nem ment volna a megállás, mert hely az nem volt. Viszont legnagyobb döbbenetemre ember sem sok, pedig ilyenkor már azért jócskán hering style-ban lehet csak közlekedni, de olyan kihaltnak tűnt a falu, annak ellenére, hogy másnap rajt.

A rajtkapu

Ezek hatására, vagy ezektől külön nem jött az a "vaó" érzés, hogy de kár, hogy nem indulok, milyen jó lenne, valahogy nem mozgatott meg bennem semmit. Pedig két éve pont egy ilyen érzés hatására gondoltam, hogy a következőn menni kell! Jó is volt tavaly. Valahogy lehet egy korszak lezárult, vagy csak elfáradtam, öregszem? Nem mondom, hogy hanyagolva van a bringa, de jócskán kevesebbet megyek vele, mint tavaly, de csak ahogy jól esik alapon.

Viszont ahogy indultam haza, már kezdett esteledni, gyönyörűek voltak a hegyek, ahogy a lemenő Nap kicsit még megsütötte, s a kék órát élvezetes volt látni.

Traunstein a kék órában, még a hütte is látszik a tetején

A gyönyörű látványon kívül egy nagyon hasznos volt, hogy relatív későn indultam, hisz bőven sötétben értem már haza, hogy a Traunsee mellett nem volt egyáltalán forgalom és lehetett haladni szépen, pedig nyáron, hétvégén aztán be van állva, mint a szög, odafele olyan hat óra magasságában volt bőven sor, de nem akartam előremenni, de amikor már a bringás előzött, akkor azért én is pár autót előrementem ahogy volt helyem.

Ebensee-nél kényszerpihenő, fel kellett öltözzek, mert kezdett hideg lenni

Összegezve a bringaverseny kicsit talán csalódás volt, de egy nagyon jót motoroztam és mivel teljesen kezdő vagyok, most az a fontos, hogy rutint és kilométereket gyüjtsek, meg persze élvezzem a motorozást. A bringa persze nem lesz eladva, de mint fent is írtam, csak ahogy jól esik, kötöttségek nélkül.

Mint a cím is sejteti, az elmúlt másfél hétben nem sok kedvem volt motorozni. Sem. Kicsit neheztelek is rá, de ez egy másik történet. Tegnap délután elmentem azért egy közepes karikára, még mindig felfedező módban. Rengeteg út van a környéken keresztbe kasul, nem árt tudni a nagy részét fejben :) .

Szombat este lévén kicsit féltem, hogy esetleg sok részeg autós lesz, de már nem volt nagy forgalom amerre mentem és nem futottam össze olyanokkal. Persze többször meg kellett állnom és elővenni a telefont, hogy merre tudok eljutni a következő pontig, de nem bántam, idő volt, ráértem.

A mai reggel már sokkal jobban alakult. Úgy ébredtem, hogy gyerünk motorozni! Már fejben összeállt az útvonal, iránya Hallstatt környéke. Gmunden-Bad Ischl-Bad Goisern fejből megy, nem is volt gond odáig. Mivel relatív korán indultam, fél hétkor, így iszonyat gyér volt a forgalom addig szerencsére.

Gmunden, Traunsee, háttérben a Grünberg és Traunstein. Még ébredezik a város is

Bad Goisernben még semmi nyoma a jövő hétvégén megrendezésre kerülő Salzkammergut Trophy mtb maratonnak, de már rengeteg külföldi rendszámú bringatartós autót látni a vendégházak elött. Mondjuk nyár is van, nem feltétlenül amiatt jöhettek. Elhagyva a falut Hallstatt irányába vettem az utat, a tó környékén elég kacskaringós a vonalvezetése :)

Bad Goisern után, térképnézés előtt

Meglett a megfelelő irány, kezdődtek a rendes kanyarok, de csak óvatosan.

Itt már látni lehetett Hallstatt falucskáját, a Nap is már eléggé fent van, mehet fel a napszemcsi, mi baj lehet? Hát csak annyi, hogy jött egy frankó alagút :D . De szerencsére nem annyira durván sötét a szemüvegem és kb. 10 méterenként volt az út mindkét oldalán egy egy led, s mivel egy sávos volt, azért lehetett így is ablszolválni. Ahogy vége lett, egyből a belfaluban (belvárosban) találtam magam, ami számomra inkább a fizetős parkolóhelyek miatt a lehúzásról szól inkább, annyira nem is vagyok oda érte, szép szép, de szerintem túl van tolva. Meg sem álltam "vótunk itt is". Irány Obertraun, ahonnan tavaly indultunk a fent említett kerékpárversenyen, kicsit megnézem a falucskát. Útközben szerencsére akadt egy remek parkoló, ahonnan még a kilátás is kiválónak mondható a tóra.

A fejem felett a hallstatti sóbánya a hegyen. Pár ember mehetne oda ...

Obertraunban egy hirtelen gondolattól vezérelve, spontán jobbra kanyarodtam a faluba érve, arra ment tavaly az első hurok, nézzük mi van ott. Meglepetésemre (mivel marhára nem vagyok otthon a környéken) a dachsteini felvonó alsó állomása volt, na mondom hát ez is bakancslistán van, most már tudom hol van.

Hangulatos épület a felvonó alsó állomása

Ismét egy gyors térképnézés és gyerünk tovább, mutatott egy utat Bad Aussee irányába ha továbbhaladok ezen az úton. Aztán az csak a felvonó parkolójába torkollott, így egy kis kedves kört írtam le ott csak, majd visszafele kellett mennem. A faluban már meg is volt a megfelelő irány, s jöttek a finom táblák az út szélén, hogy 14%. Na mondom az még egy embernek is sok a 15 lóerőhöz (ami így 9 évesen ki tudja már mennyi) és hát a kanyarokkal tarkítva, kemény dolga volt a kis tyúknak, de felértünk. Igaz azért egy mögöttem jövő komolyabb motorost elengedtem. De gyönyörű, tényleg mesébe illő volt a látvány Bad Ausseeig. Ott a faluban már a kis utcákban, az észrevehetetlen útjelző táblákkal sikerült nem is egyszer eltévednem, de idő van, nem gond. Mivel már elég sok ember indul útnak, a kedvem is alábbhagyott, így erősen hazafele igyekeztem. Kiérve a főútra már ment is fejből, hogy merre kell menni. Persze Ebenseenél már az útjavítás miatti lezárást csukott szemmel tudtam. Gmundenben a cég felé mentem, hisz az a legrövidebb (és azt hittem ma is a leggyorsabb) út, de az egyik bekötőutnál rendőrök álltak. Triatlonverseny. No para, úgy láttam jobb is ha leállítom a gépet, mert a bringások elszótva jöttek rendesen. Aztán az egyik rendőr int, hogy menjünk gyorsan (az elöttem álló autó és én), de már jött is a következő bicajos, úgyhogy közösen használtuk az úttestet vagy 10km hosszan. Persze mivel nekik verseny, ők élvezték az előnyt, bár volt hogy egy autós elöttünk az elötte haladó bringást követte és a mögötte jövő pedig leelőzte mindkettőt. Én nyilván előzésnél könnyebben ugrottam a kisebb méretemnél fogva, de türelmesen megvártam mindenkit.

Hazafele persze kivillant a szegénységjelző, pedig induláskor egy csík hiányzott csak a telitanktól, de ha tankolni kell, akkor tankolni kell. Ezt múltkor megtanultam :D . Tele is tankoltam, ment bele 7,7 liter, ha jól számolok olyan 3-350km-t mehettem, de lehet volt 400 is, főleg, hogy a mai kis kanyar is 3 óra lett nettó időben és 166km.

... az eső. Pár hete még ezzel szívtam a vérét ismerősnek és engem is utolért az igazi eső. Eddig kis záporkák el-elkaptak, nagy "kár" nem történt. Na de tegnap reggel, autó nélkül az esőben dolgozni menni két opcióm volt. Vagy a bringa ami 50-55 perc, vagy a motor ami 20 perc. Nyilván ez utóbbi mellett döntöttem lesz ami lesz alapon. Lett is amit lett. A kis mellékutunk olyan 4-500m-re van a főúttól, mire oda kiértem már tocsogott az alsógatyám a vízben. Nyilván ez egy pár perces szakasz, de ebből lehet következtetni az eső mértékére. Sebaj, menni kell, menni kell. A falut elhagyva a főúton nagyon sok helyen állt a víz, egy helyen inkább félreálltam és enegedtem az autósokat és a 3-4 vasúti átjáróban is extra óvatos voltam, most már így ilyen fejjel inkább azt vallom, érjek be később, mint sehogy. De szerencsére beértem, minden rendben volt, leszámítva, hogy tocsogott mindenem. De hát az esős évszak ilyen :D . Szerencsére bent a melós ruhám száraz volt, a hátizsákomon van "esőkabát" és a fontos dolgok nem áztak el. Délelőtt valamikor kisütött a Nap, így kivittem a felszerelést és a motort ruhaszárítónak használva pár óra alatt meg is száradt minden.

Nem szép látvány, de hasznos

Hazafele szerencsém volt, szárazon tudtam jönni. Viszont déliután volt még egy utam, ami szolgáljon tanulságként mindenkinek.

Éreztem, hogy igen szeles a lábamnál, hát mondom jó idő van, meg ilyesmi, de nem (csak az). A csizmám kicsit szarni ment, hogy finoman fogalmazzak.

Itt még ok, mondom a sztender füle le van flexelve, majd meg kell reszelnem, biztos az vágta fel a műanyagot. De nem, a bal csizmám is ilyen. Hát jó, akkor mit lehet tenni? Majd megálmodom. Aztán jött az igazi döbbenet.

A talpa levállt. Pár hete vettem a csizmát és szinte azonnal leamortizáltam. Ok, használtan vettem, de semmi baja nem volt. Pár régebb óta motorozó embert megkérdeztem és egyértelműen anyagfáradást "diagnosztizáltak". Így a mai nap tanulsága: NE VEGYETEK CSIZMÁBÓL SEM HASZNÁLTAT!!! Az anno evidens volt, hogy sisak csak zsírúj jöhet szóba, de csizmánál nem gondoltam volna, hogy polcon való állásból is lehet anyagfáradás. Hát most már ezt is tudom, így legközelebb csak új lesz boltból, számlával, garival.

Ezt még megpróbálom nagyjából megragasztani, hogy a motorosboltig el tudjak menni vele :)

Hurrá, itt a szombat! Nyár is van. Ja, meg eső és vagy 15 fok. Még jó, hogy az legalább pluszban és nem minuszban. Nem kimondottan motorozás volt a program mára, de így minden kinti elfoglaltság is nagyjából ki lett lőve. Így ami fontos volt, le kellett ugranom a faluba boltba, meg egy kanyarral a szemétgyüjtőbe is elvittem ezt-azt, ezt mind anya kisautójával kellett megtennem. Sebaj, kis gokart, szeretem. Aztán hazaérve az időjárás megmaradt, de a kedvem csak rosszabb lett.

A kép önmagáért beszél. Durcás kisfiu

Ahogy mondják is, a fiuk nem nőnek fel, csak a játékszereik lesznek drágábbak. Na valahogy így. És nyilván minél inkább nem mehettem ma motorolni, annál inkább akartam volna. Aztán délutánra csak kellett újra menni a boltba. Addigra az eső már bőven elállt, plusz az utak is megszáradtak, bár a csúnya esőfelhők nem nagyon akartak messzire menni. Mondom nem gond, csak 2-3km, sebaj, nagyon nem lehetek vizes.

Akartam is kikanyarodni a feljárónkról, de jött lentről egy autó, nem akartam kifordulni elé, megálltam, kuplung be, fék be, jobb láb le. ... Mondom jobb láb le. ... Le. ... LELELELE. Hát nem ért le, elborultam mint a rohadt nád álló helyzetben. MIvel pont arra is lejtett a feljárónk, nem ért le, de ez az én balf@szságom volt ugye, hát ez van. Megvolt az első esés. Valahol olvastam is, hogy olyan motoros aki nem esett még el, az hazudik. Valahogy így éreztem én is, úgyhogy vártam, tartottam tőle. De most megvolt, mehetünk tovább :) . Felállítottam a motort, nyilván lefulladt, újraindítottam és irány a bolt. Közben nevettem magamon magamban, milyen amatőr hiba volt megint, de hát ebből is tanul az ember. Jó esetben.

Ahogy indultam hazafele, már a Nap is kisütőtt, így kerülővel jöttem, bár a napszemüveg híjján a sisak integrált lencséjét kellett használnom, ami mondjuk számomra felettébb zavaró, mert nem takar teljesen és mivel íves, kicsit olyan hatást kelt, mintha dioptriás lenne (pedig nyilván nem az), de tüzet oltani moslékkal is lehet.

Úgyhogy hazafele egy fél órás karika lett az kis falvakon-tanyákon keresztül, elég is volt mára.

Mivel ma is motorral kellett mennem "sajnos" dolgozni, így hazafele megint kerülővel jöttem. Első megálló a Spar volt, mert tankolnom kellett magamba, meg kivettem némi készpénzt is, de a 32 fokban a szikrázó napsütésben kellett is a hidratálás.

Egészen igazi motorosnak nézek ki a képen, pedig az még jócskán odébb van :D .

Igaz megbízásból is kellett kerülnöm (megint "sajnos" :D ), mert be kellett menni a faluba a hivatalhoz, de ha már arra járok, átmentem a másik faluba is autósiskolába. Mert hát mint pár hete rádöbbentem, ez mégiscsak egy játékmotor, hiába kaphat már igazi rencámot, azért két embernek bőven kevés, de néha egyedül is. Viszont úgy gondolom, hogy az alapok meglegyenek, bőven jó munkába járni, elugrani a boltba, ha hirtelen kell valami, hisz, ha valami gyorsan kell, pl. főzéshez, annak illik beleférnie egy hátizsákba :) . Szóval téglánként építkezünk, de a középtávú terveimben szerepel a nagy A jogsi, így a bogár a fülemben nem hagyott nyugodni és bementem megkérdezni. Mivel a legnagyobb félelmem a német nyelv, ezért akartam az ügyintézővel személyesen beszélni. El is mondtam neki amit szeretnék és megkérdeztem így, hogy beszélünk, mi a véleménye, jogos-e az aggodalmam, vagy sem. De azt mondta, szerinte ez rendben van, de ha nem jó a német, akkor tudok angolul, törökül, horvátul is tanulni, vizsgázni. Hát mondom köszi, ezzel nem vagyunk előrébb (nyilván magyar nincs, ahogy pl. a netflix osztrák elérésben is vajmi kevés szinkron/felirat van ... ). De elmondta szépen mi a menete, kedves volt és mégcsak nem is dialektben beszélt, mindenképpen pozitív volt. Mivel van B-s jogsim, így elméletből csak a kiegészítő tanfolyam kell, ami hat óra, majd ha otthon felkészültem, van három felmérő teszt, ami lényegében megegyezik az igazi vizsgával, azt megbeszéljük, kielemezzük és ha azt mondják, tök jó minden, akkor mehetek élesben vizsgázni, szerintem ez teljesen rendben van. Ha a vizsga sikeres, lehet menni a 16 gyakorlati órára (egyébkénet 14 lenne, de 39 év felett kell plusz két óra) majd a gyakorlati vizsgára. Hogy ez sok vagy kevés, mindeni döntse el, de legkorábban jövő ősszel látom reálisnak, hogy elkezdjem az elméletet és utána tavasszal csak a gyakorlatot, ha minden összejön, addig pedig a kis tyúkkal gyüjtjük a kilométereket, meg a gyakorlatot.

Aztán a kanyargós utak után beugrottam a hivatalba, felmarkoltam a zsákokat és a kertek alatt hazapörköltem. Lett egy kellemes negyvenes a hazafele vezető út is, az útvonalat itt éritek el.

Ahogy a cím is sejteti, az első hét kezdeti fellángolása után elég nagy szünetet hagytam az írásban. Na nem mintha nem gyűltek volna a közös km-ek, csak valahogy a múzsa került

Szóval a hétköznapi kalandozás annyiban merült ki, hogy párszor elmentem munkába, meg kisebb kerülővel haza. Közben megjött a generátor, hozzá a tömítés, ami mindenképpen pozitívum, de kicserélni nem tudtam, mert ahhoz a motorolajat is cserélni kell. Szóval megvolt a szombati túrához a lista, plusz le volt beszélve, hogy Linzben felpróbálok egy használt csizmát, amit talán méretben passzol. Így szombaton nyolc előtt indultam, hogy biztos ami biztos a 9:00-s randira odaérjek, hisz se gps-em, se helyismeretem, egy darabig tudtam csak az utat fejből. Az utolsó biztos ponton megálltam és google maps-on néztem merre van az arra, de még így is időben értem, a csizma is passzolt, szinte zsírúj volt, 15 eurót megért. Ha már ott voltam, felkerestem Balázs cimborámat is, ő is friss B125-ös jogsis, friss géppel, 10 percet írt a google, hívtam, indultam. Persze úgy elkeveredtem a fent említett okokból, hogy az ipari negyedben kavirnyázva lett is fél óra az utam :D .

Kifele menet Linzből nagyjából kitaláltam a nagy bevásrlóközpontig, onnan már a motorosbolt egy köpésre volt és mivel szinte két hetente odajárok, már fejből tudom hogy lehet odajutni. Megvettem a hiányzó láncszemeket, de az üzleti modell érdekes, hisz gondolom szombat a legerősebb nap, de csak egy eladó van, aki mint otthon az unixnál, bárdinál a gép előtt megkeresi cikkszám alapján ami kell neked és hozza hátulról. Úgyhogy türelmesen kivártam a sorom, megkaptam az olajat, szűrőt, gyertyát és indulhattam haza. Így olyan 100km körüli lett ez a kör is, kellemes volt.

A délutáni móka megvolt, persze az eső megijesztett és a szomszéd garázsába (ahol amúgy is lakik, csak normál esetben az egyik fal és a szomszéd autója között áll) kellett bekuncsorogjam magam az operáció idejére, de az olajat és a generátort kicseréltem, a gyertya még várat magára (mondanom sem kell, ez idő alatt egy csepp sem esett). A problémám nem múlt el, de legalább tudom, hogy a fentiek rendben vannak.

Kisebb próbakört mentem is, meglátogattam kollegámat, ami egy 50km-es egy órás karika lett, azt hittem közelebb lakik :D , s persze hazafele nem a főúton, hanem a hegyi utakon jöttem.

Vasárnap is kisebb felfedező útra indultam a környéken, mondom nézzünk körül. S a gyanúm az volt, a benzinszint jelzője rossz, indulás előtt megkevertem a benzint, hogy a jeladó ne legyen koszos, kicsit feljebb ment, aztán vissza. Mondom mindegy, benzin van, gyerünk. Már a tervezett utam több mint felét megtettem, megállt alattam a motor, mondom derék, tényleg elfogyott a benzin :D . Hívtam egyből anyát, szegény, gondolom mikor meglátta, hogy én vagyok a legrosszabbra gondolhatott, de szerintem visíthattam a röhögéstől, hogy mekkora amatőr lehetek, elmondtam neki a nyűgöm, meg hogy merül a telefonom, hozzon egy kanna benzint. Pikkpakk odaért és orvosoltuk a hibát, hazafele meg teletankoltam a kis tyúkot és tudom, a szintjelző jó.

Mivel hétvégén sem tudok sokáig aludni, ma is hamar kidobott az ágy. Az első dolgom a telefonnyomkodás közben nem a különféle ócska játékok meg fosbukk nyomkodása, hanem az időjárás app, lássuk milyen idő van és lesz ma. Felhő, eső. Na, szép kilátások, kinézek az ablakon, eddig eltalálták a felhőket, meglátjuk mi lesz. Közben anya is felébredt, első kérdése: na, mész motorozni? Hát ha így küldenek, akkor menni kell :D . Kis reggeli, az útvonal már a fejemben tegnap összeállt, indulás!

Első pontnak Gmunden tópartot gondoltam, de már odafele látszódott, hogy a nagy hegyek húzzák a felhőket, bármelyik pillanatban eshet rendes, igazi eső.

A hegyeket nagy része nem is látszik, a felhők pont arra vannak/mennek, amerre az én útvonalam is, de megyek, még mindig vissza lehet fordulni, ha elkezd igazán esni az eső.

Útközben egy ismert parkolóban is megálltam, mert a látvány megint magával ragadott.

Ott a part másik oldalán a Traunstein hegynek több mint a fele felhőben volt, a tó nagyon hullámzott ...

... és a csizmámat is nyaldosta a víz :D .

Következő állomás Traunkirchen, a kis félsziget szerű nyúlvány a Traunseen, szerencsére van elkerülő útja, ami elviszi a vasárnap kora reggeli amúgy sem nagy forgalmat, így én lassan kanyaroghattam a régi úton, megcsodálva a tavat, hegyeket, épületeket. De megfogalmazódott a gondolat, hogy a gopronak is helyet kell szorítani a kormányon, ha nem is videózni, de képeket lehessen menet közben is csinálni, mert ez így macerás nekem, hogy megállok, fotózok, megyek tovább.

Innen tovább a Transee partján Ebensee települést érintve Bad Ischl irányába, de menet közben elkanyarodtam Attersee fele, ami a terv is volt, na itt jött a számomra kb. téli idő, mert annyira fáztam a motoron a tavak közötti hegyi úton, hogy szinte remegtem, mintha tényleg tél lett volna, pedig abból már idénre bőven elég volt. Átértem Atterseehez és megint a látványtól elállt a lélegzetem, még így felhősen is az első parkolóban meg kellett állnom fotózni.

A felhők közötti szünetek némi optimizmusra adtak okot és úgy tűnt, mivel a hegyek nyugati oldalán csorogok fel északi irányba, a felhők a túloldalon esik ki magukat és nem ázok el. Így is lett, sőt, még helyenként a nap is kisütött, pl. a Hochlecken mögűl kissé mesebelinek hatott.

Az Atterseet elhagyva, a hegyeknek is búcsút intettem és meg is kellett nézni a térképet, mert fejből eddig ment csak a navigálás, találtam is alsórendű utakat, szinte forgalommenteseket, bár volt egy papa elöttem egy helyen, aki elég lassan ment, de az előzéssel még nem kacérkodok, az biztonság a legfontosabb! 

Hazaérve láttam mennyire elrepült a közel két és fél óra, ami több, mint 100km-es kör lett, nem mondom, a végén a fáradtságtól és közben a hidegtől azért nyűgös voltam, de nem lehet mindig minden tökéletes :) .

Az útvonalat a Rever oldalán itt is megnézhetitek.

Szombat reggel. Kávé, cigi, szarás. Ja, nem, ebből az első kettő kimaradt, hisz ilyenekkel nem élek. Közben anya is felkel, hm, mit csinál(j)unk ma? Jaj a kertben ezt meg azt kell átültetni, elültetni, így, meg úgy, meg kell menni kertészetbe, de obi is jó, stb. ... Hm. Szép nap. Csak nem motorozni. Na jó, majd este marad pár órám, addigra forgalom sem lesz nagy remélhetőleg, addig meg "jó kisfiú" leszek. Nagybevásárlás megvolt, hazaértünk, sütögettem hambit ebédre, aztán annyira meleg lett időközben, hogy 2 percet sem tudtam kint maradni, így behúzódtunk a négylábúakkal a lakásba.

Azért néha-néha kimentem segíteni anyának és a hihetetlen sok segítségemmel be lett fejezve a kert. Na mondom király, a motorosboltban van egy csimma, meg kéne nézni, odaáig elmotorozni, meg haza, pont jó is lenne. De időjárás szerint pont onnan jöttek a sötét felhők. Félúton lakik egy barátom, gyorsan felhívtam, Gáborom milyen az idő nálatok? Azt mondta elég nedves, hol esik, hol nem, de inkább igen. Na mondom ez az irány kilőve, sebaj, megyünk a másikba oda szárazat mutat a felhős előrejelzés. De aztán megérkeztek az igazán sötét felhők, na mondom a durcás kisgyerek előjött belőlem és karbatett kézzel, ráncos homlokkal kijelentettem, ez nem igazság, egész nap erre vártam és elmossa az eső a motorozásom. Aztán csak duzzogtam, néztem az eget, kimentem, megnéztem mennyire esik, csepereg, mmmm. Nem jó. Kész, majd megyek holnap, nem érdekel, zabálásba fojtom a bánatom.

Aztán anya mondja, csinál bolognait, mondom rendben, én eszek hideget. Meg minden mást is ami van. A hűtőt is felzabálom.

Na de jött az újabb probléma, elfogyott a bolognai. Még anya be sem fejezte a mondatot, már a fejemen volt a sisak, hozom életem, egyik lábam itt, a másik a sparban! Átkattant a fejem, mondom ezen a kis távon csak nem ázok gatyáig. Megjártam a boltot, kicsit pöcsörgött csak az eső, hát ez meg nem lehet kizáró ok, úgyhogy leadtam az árut, csók nyuszó, megyek egy kört!

A fejemben az útvonal már a boltból hazafele megvolt, s ismertem egy viszonylag kis forgalmú, nagyon hosszú és jó minőségű aszfaltos utat, az volt az első számú cél(egyenes (haha :D)), lássuk én mit merek a gép meg mit bír. Úgy 85-90kmh-ig "relatív" könnyen gyorsult, de utána minden egyes plusz 1kmh-ért mintha szökőévre várna az ember. A vége elég szabályos lett, kerek 100kmh óra szerint (Ausztriában ugye ennyi a megengedett legnagyobb sebesség lakott területen kívül), gps-szel nem mértem rá, vajon mennyit csalhat, mennyire lehet valós, de nem ez lesz az utazó tempóm, az biztos, még bőven az ismerkedési időszakban vagyunk.

Jött pár kellemes, kanyargós falucska, ahol meg is kellett állnom, mert nem tudtam pontosan merre vagyok, hogy a másik út amire gondoltam vajon hol kezdődik, így ok volt a fényképezésre is:

a buszmegálló igazán idilli képet fest. Csak mondjuk nem ez a konkrét buszmegálló :D .

Így inkább a gizsgugyáról nyomtam egy fényképet a kulcstartón, mert kellett valami igen nagy a kulcshoz, mert sosem találtam meg, aztán így mindig van utasom is:

Hazafele véve az irányt az eső kicsit komolyabbra fordult, mondom nem állunk meg bámészkodni, fotózni, szarrá nem kéne ázni hazáig. Nyilván mire hazaértem, itt csak éppen csöpörgött, na mondom anyának, vigyelek egy kört? Persze, tudjuk a 123-ös géposztály nem kimondottan arról szól, hogy két ember kényelmesen utazhasson, pláne hosszabb távokra, de beleférhet a dologba. Azonnal igent mondott és öltözött fel egyből. Csak egy 5 perces gurulás volt itt a kisebb falvakban a mellékutakon, forgalom nulla volt szerencsére, de bepillantást engedtem neki kicsit a motorozás világába, hacsak mint utas. A lényeg viszont, hogy tetszett neki és élvezte, úgyhogy majd folytatjuk ezt a vonalat is :) .

A mai nap már önmagában mosolyfakasztó, hisz péntek van. De itt Ausztriában tegnap ünnepnap volt, a mai napon az egész cég zárva volt, így már a hosszú hétvégém második napját élvezhettem, de nem is emiatt nem tudtam aludni, hanem mert végre be tudtam menni a rendőrségre és kicseréltettem a jogsimat. Vagyis csak félig-meddig, mivel a cserére pár napot kell várjak, de addig kaptam igazolást, hogy vezethetek a meglévő B kategóriámmal és az új B125/Code111-gyel is. Úgyhogy mától végre road legal vagyok.

Ennek örömére, meg hogy a szezon elején vett használt csizmám nagyon gyors léptekkel elindult a szarrá menés irányába, lebeszéltem egy másik eladó csizmás csajszival egy találkát az egyik szomszédos faluban. A csizma tök jó állapotú volt, de a 39-es méret (ami amúgy a lábam) nagynak bizonyult. Így utólag visszagondolva, lehet ez volt a baj a mostanival is és pont amiatt gyűrődött olyan helyeken ahol nem kellen és dobta le a felső rétegeket. De ki tudja, anno nem mertem drágát/újat venni, hátha nem is tetszik a motorozás, ne olyan sok pénz menjen bele. Ide vezetett az első motoros utam, majd ha már rajta vagyok, elmentem a dombokra csalingázni kicsit, péntek este, mellékutak, csak nem lehet nagy forgalom.

Az első megállóm egy kilátópont volt, ahova jó kis szerpentínek vezettek fel, kilátással a gyönyörű Traunsteinra a maga 1691 méterével ami az év minden napján gyönyörű. Ezt az utat még tavaly fedeztem fel, mikor a bringára jobban koncentráltam és jóval többet edzettem. Na de volt még egy helyszín a tarsolyban, s lefele gurulva a sok kisebb domb és völgy ahogy váltakozott a majdnem lemenő Nap fényében varázslatos volt, de nem akartam minden száz méteren megállni és fényképezni, csak gyönyörködtem a kilátásban.

Persze menet közben nem tudtam megállni, hogy ne álljak meg :) és egy bekötőutnál letámasztottam a kis tyúkot.

Elérve a tervezett helyszínre, még a Nap bőven fent járt, igaz a felhők mögött, de a fények (legalábbis nekem) jónak bizonyultak. Mikor bringával megyek dolgozni, mindig erre megyek, kb. félúton van, szemben a Traunsteinnal és a Grünberggel, ez utóbbi szinte eltörpül mellette. De az utat szeretem, mert kisforgalmú mellékút, csak a gazdák és akik ott laknak azok használják.

Ez a kép ugyanott készült, csak más szögből. De lassan hazafele vettem az irányt, hiába nem dolgoztam, kellő képpen fáradt voltam már és a leggyorsabb úton igyekeztem haza. Nem mondom, van a kis tyúkban akarat ... olyan 50-60-ig egész tisztességes, de kényelmesen max. a 80kmh ami még erőlködés nélkül megy neki. Hazafele egy hosszú, de enyhe lejtőn olyan 90-100 közötti tempót már el is értem vele, de nem a határok feszegetése a cél most, hanem a stabil, biztonságos járműkezelés és rutin megszerzése.

Van még két nap a hétvégéből, jó időt is ígérnek, remélem tudjuk falni a kilométereket, bár a mai olyan másfél órás karika volt, kellőképpen el is fáradtam benne.

A tegnapi első bejegyzésemen felbuzdúlva, rengeteg minden kavarog a fejemben, mintegy felrobbantva az agyam (mim? :D ). Talán az első igazi téma, hogy honnan is jött a motorozás számomra. Apum is és a testvére is fiatal korukban motoroztak. Hallottam a családi történeteket, apu mindig mesélte a P20-asát, a maga idejében elég komoly kétkerekűnek számított, bevallom én fel sem ismerném, ha jönne szembe velem az utcán, annak ellenére, hogy tudtommal a testvérének a gyüjteményében van jó pár Pannonia amit ő újitott fel és megörzött az utókornak. Apropó a nagybátyám, anno úgy tudom versenyzett is krossz szakágban, később pályán talán öreg fiúk kategóriában és motoros boltja is volt, márkakereskedése is. Mindezek ellenére fiatal(abb) koromban mégsem tudtak megfertőzni.

Viszont valahogy a kis fejem hátsó része, ahol a poros kis sárga cetlik gyűlnek, oda bele volt dobva több közé is egy felirat: MOTOROZÁS. Szerintem pár éve egy bringás esés közben ahol bedobom ezeket a postitokat, random ez visszakerült az elülső részre a fejemben a nagy káoszban. Úgyhogy onnan fogva kicsit tudatosabban próbáltam megvalósítani, párszor pár évre azért el-el lett tolva, de most a tettek mezejére került :) . 

Mivel ahogy az előző posztban is írtam, nagyjából azt sem tudtam melyik az eleje, meg a hátulja egy motorkerékpárnak (jó, nyilván tudtam, hisz gépész vagyok, meg a forgalomban is látni hogyan mennek maguknak előre), így az internetre ráfeküdtem, jogsi nélkül hogy lehet megtanulni ha nem is vérprofi motorversenyzővé válni, de legalább az alapokat hogy lehet elsajátítani. Pár poszt, cikk olvasása után a Safety Hungary vezetéstechnikai tréningje jött szembe több helyen és pozitív tapasztalatokat írt mindenki róla. El volt mentve jó ideje a könyvjelzőim közé, aztán amikor eljött az ideje, a kezdő tanfolyam hétvégi időpontjait nézegettem, de tudtam, az utána való hétfő az megy a levesbe, hisz még Budapestről vissza is kell vezetnem Ausztriába, plusz a két nap bizonyára fárasztó lesz. Szerencsémre a húsvéti hétvégén indult ilyen tanfolyam, azonnal lecsaptam rá, így a hétfő is garantált, nem kellett extra szabit kérni rá.

Úgy gondoltam ez vízválasztó lesz, a két véglet jöhet szóba, vagy egy életre elmegy a kedvem tőle, vagy beleszeretek. Nem véletlen írom, hogy egy életre elmehetett volna a kedvem tőle, hiszen az oktató mesélte, volt aki azt mondta egy másik csoportban, őt ez így nem érdekli, hogy ennyire be kell öltözni, vetkőzni, ez neki macerás, köszöni szépen, de nem érdekli. Érdekes, de hisz ahány ember, annyi gondolkodás, nem vagyunk egyformák. Szerencsére (vagy szerencsétlenségre?) nekem a második lett a választás, az első pár méteren már valószínű fülig érhetett a szám, nagyon megtetszett.

Pár nap, talán hét gondolkodás után körbenéztem a környéken, mik a lehetőségek B125/Code111 tanfolyamra. Szerencsémre egy régi barátom, aki nem messze lakik tőlünk, ő is ebben gondolkodott és miután pár autósiskolánál érdeklődtem mennyibe is kerülnek, ő az ÖAMTC-t javasolta, ahol egy nap a tréning (ha jól emlékszem a sulikban általában két alkalom), így egy hétvégi nap ideális választásnak bizonyult. Húsvét után nem sokkal ugye, mondom gyerünk, foglaljunk időpontot. A legkorábbi hétvégi a június 4-e volt úgy, hogy minden nap van ilyen tréning ... Így nem volt kérdés, ha a szezont nem akarom kihagyni, akkor azonnal le kell csapni rá, annak ellenére, hogy itt még képben sem volt a motorvásárlás apró gondolata sem. Foglalás-Enter-Fizetés. Már csak a napokat kellett számolni, meg vágni a képzeletbeli centit :) . Nem hazudtoltam meg önmagam, utolsó éjjel nehezen aludtam, mint a kisiskolások kirándulás elött, s a bemutatkozásnál is izgultam, úgy tűnik ezt már sosem fogom kinőni. De ahogy az elméleti dolgokat megbeszéltük és ráültünk a motorokra, minden izgalmam elmúlt és jött a szélesvásznú vigyor. Még jó, hogy a sisakban ezt nem látták :D . A garázsból egy KTM Duke-ot választottam a 7-8 különböző negyedliteres közül, egy pár éves modell lehet, hisz már a büdösbogárlámpás változat. Jöttek a gyakorlatok, mindenki tök ügyes volt, aztán nagy sérelmemre cserélni kellett. A feladatok között cseréltünk általában, az oktató azt mondta azért van, hogy megtapasztaljuk a különbségeket, ami tök jogos.

Ebéd után láttam maradt egy Yamaha a garázsban, na mondom akkor ide vele. A Duke kb. fényévekkel jobb, mint a többi olasz, vagy számomra ismeretlen, mint amikkel ott mentünk, de a Yamaha még Duke-hoz képest is teljesen más dimenzió volt a szó jó értelmében. A nap vége fele már fáradtam és az utolsó gyakorlatokatnál már emiatt nyűgös voltam, s ráadásul az utolsó előtti a vészfékezés volt, amitől amúgyis tartottam kicsit, de végülis ment az is. Mindenki ügyes volt, mindenki megkapta az oklevelet és az igazolást amivel ki lehet cseréltetni a jogosítványt, hogy belevéssék ezt a hibrid kategóriát, most amiatt izgulok már, mert pár nap és mehetek forgalomban is végre, de persze óvatosan és ahogy szoktam mondani alázattal a jármű felé is.